Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Wittmann Tibor: Bethlen Gábor mint hadszervező 354
WITTMANN TIBOR stein, hogy a felmentő sereg sem használ semmit, mert „az ellenség sokkal erősebb lovasságban, mint ők (a lengyelek)". Ezzel Bethlen győzelmét és fölényét a magyar lovasságnak tudja be, beismeri harcmodorának erősségét, és maga is csak lovassággal tudja elképzelni Bethlen ellensúlyozását, illetve most már így sem. Mindehhez még hozzátartozik, hogy Bethlen könnyű lovasai bejárták M orva országot, Brünnig eljutottak, és nagyszámú foglyot ejtettek. Bécsben és Prágában megtették az előkészületeket az ostromra, Prágában «a protestánsoktól elszedték a fegyvert. A protestáns nemesek a jobbágyok segítségével felkelésre készültek, várták Bethlent. A katolikus főurak menekülték a cseh fővárosból, Lichtenstein a város falait erősíti.176 Bethlen azonban csak megszerzett előnyeinek kamatoztatására gondolhatott, és november 20-án a nádor közvetítésével megkötötte a fegyverszünetet. Lényegében a német hadsereget tönkretette, a további harc esetén a spanyol segélyhadakkal kellett volna megmérkőznie, melyek mögött ott állott Európa megszervezett katolikus reakciója. Olivareztől az éppen ekkoir létesített Propaganda Congregating, Medici Máriától a Christiana Militia-ig stb., ugyanakkor pedig ő teljesen egyedül állott. Külső segítség nélkül többet nem érhetett el. Katonailag a császárt megverte, megalázta, hadseregét az ország határain kívül harcképtelenné tette. Mindezt könnyű lovasságával és ehhez alkalmazott harcászattal. Még nagyobb diadallal érvényesült ez a hadmód 1626-ban. Ekkor is, mint három évvel ezelőtt, indulásának pillanatában kellett előre elgondolt terveit gyökeresen megváltoztatni, szűkíteni. A dán szövetségest ugyanis Tilly megverte, a törökök pedig a perzsáktól szenvedtek naigy vereséget. Külpolitikailag elszigetelve, pénzsegély nélkül volt kénytelen szabadságharcát elkezdeni. Nem azért, hogy „a már megtörtént drága hadfogadás kárba ne veszszen".177 hanem mert biztos volt abban, hogv az ellenség nem tudja őt veszélyes helyzetbe juttatni, viszont ő az ellenség megsanyargatásával előnyös feltételeket csikarhat ki Ferdinándtól. Cégszerűnek látszott, hogy ezt az ország területén tegye, ahova várta Mansfeld megmaradt erőit is. Ekkor már Wallenstein állott az ellene küldött hadsereg élén. Wallenstein, aki már 1621-ben is harcolt a Bethlen elleni hadjáratban, és 1623-ban komoly leckét kapott tőle, nem szívesen vállalkozott az ellenie vialó küzdelemre, és Don Balthasart ajánlotta vezérnek. A reakciós német történetírás nem ismeri el Wallenstein 1623-as kudarcát, és úgy próbá'ja tisztára mosni a zsoldosvezért, hogy kiemeli Wallenstein energiáját, ügyességét, hogy az élelemadag minimumra csökkentésével megmentette a hadsereget az éhenhalástól.17 8 Talál mentséget 1626-os szégyenletes magyarországi szerep'ésére is, nem ismerve el. hogy Wallenstein már Stralsund előtt, éppen Bethlentől szenvedte el az első vereséget. Ugyanakkor „Bethlen hordáiról" beszél, el akarva tussolni, hcxgy Bethlen lovasai kergették meg Wallensteint a szokott taktikájukkal. Wallenstein .még a harcok előtt sürgeti, hogy Bethlent le kell kenyerezni, „praktikázni" kell vele, miikor pedig már biztosnak veszi Bethlen megindulását, kéri, hogy az összes lovasokat, főleg a magyarokat adják meléje, mert csak lovasokkal tud szembeszállni eredményesen vele. Fél, mert tudja, hogy Bethlen mozdulatai „titokban és gyorsan szoktak történni", „Bethlen mint egy záporeső fog jönni".17 9 Kér 8—9000 lengyel kozák lovast és ugyanennyi magyart, ha ezeket nem kapja meg, úgy a hodonini eset ismétlődik 170 Tadra i. m. 22—24. 1. 177 Gyalókay i. m- Hadt. Közi. 1929. 433. 1. 178 Fontes Rerum Austriacarum XLI. 261, 269. 1. stb., Tadra bevezetése. 179 Tadra: Briefe Albrechts von Waldstcin an Karl von Harrach (1625—1626),. Wien, 1879, Fontes Rerum Austriacarum XLI. 399, 402, 407—408. 1. (Rövidítve továbbiakban: F. R. A )
