Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Wittmann Tibor: Bethlen Gábor mint hadszervező 354
bethlen gabor mint hadszervezö 385 natúrhoz. A határtól neim messze eső Szakolca falunál megverte és a Morvafolyón átkergette a császári sereget, mely meg akarta akadályozni a folyón való átkelését. E győzelem igen fontos volt, ez adta meg a lehetőséget a Morván való átkelésre és az ellenség körülzárására Hodoninnál. A bekerítést lovasságával hajtatta végre, visszavonulást színlelt, erre a császáriak megálltak, mire ő átkarolta őket egy olyan helyen, mely Ugyan védte a németeket, de körülkerítés esetében, segítség hiányában biztos pusztulással fenyegetett. A Hodoninnál bekerített németek mintegy 9—10 000-es seregének vezére Cairafa Montenegro volt, de vezető tábornokai közé tartozott Wallenstein is, aki később örömmel gondolhatott vissza, hogy nem ő lett a fővezére ennek a (megszégyenített seregnek. Wallenstein már 1623. október 20-án Skalitzból írott leveliében észreveszi, hogv Bethlen elten a császári sereg összetétele nem nyújt megfelelő biztosítékot, és a könnyű lovasság szükségét hangsúlyozza.171 Később írja, hogy Bethlen csapatai hol itt, hol ott tűnnek fel, az élelmet elviszik, amit a német gyalogság és nehézlovasság nem tud megakadályozni. Fontosnak tartja, hogy lengyel könnyűlovasokat fogadjanak Bethlen ellen. Ezt refrénszerűen, könyörögve minden levelében megismétli. Ha ez nem lesz meg, szerinte „a császár nagyobb veszélyben iesz, mint valaha azelőtt".17 2 Bethlen szándéka az volt, hogy a német sereget tönkreteszi, kiéhezteti, anélkül, hogy neki különösebb vesztesége lenne. (Általában hadjárataiban aránylag igen csekély veszteségei voltak!). Hogy ez mennyire sikerült, arról a leghitelesebb tanú, Wallenstein számol be. Wallenstein szerint a bezárt német zsoldosok „destruáltak". és a kétségbeesés környékezi őket (a „desperation" igen gyakran használt szól). Már november első napjaiban (október 28-tól november 18-ig tartott a hodonini körülzárás) a német lovasság saját lovait eszi meg, mert nincs takarmány és élelem. Ugyanekkor, ahogy Wallenstein írja, „a szoldateszka fut csapatostól az ellenséghez".173 Bethlen uralta a helyzetet, lovasságával egy nagy gyalogsági tömegekkel rendelkező hadsereget tudott mozgásképtelenné tenni, és most választhatott a megoldásban: vagy teljesen kiéhezteti a németeket, vagy kicsalja őket és megütközik velük. Az utóbbira is gondolt, miután már az ellenség harcierejét. harcikedvét megtörte. Ez november első hetének végén tökéletesen sikerült, és másik célja elérésére elővette tüzérségét. Wallenstein beszámol arról, hogy Bethlen erősen lövette a tábort, és ez időközökkel nov. 17-ig tartott. Innen látható, hogy Bethlen, amikor erre lehetőség volt, megteremtette a fegvernemek közötti összemüködést is, és a tüzérségnek is fontos szerepet juttatott ebben. Wallenstein közben idegeskedik, hogy mi van feleségével és rokonaival, akik elhagyták Prágát, félve Bethlen Prága ellen való vonulásától és a cseh „rebellisektől". Apósa előtt felveti a Bethlennel kötendő béke szükségességét. ..Lovasságunk egészen odaveszett, így el kell tökélnünk magunkat, hogy ebben az állásiban meglkrepálunk és egymást megesszük."17 4 A katonák már megtagadják riadó esetén az engedelmességet, „minden pillanatban várjuk, hogy mindnyájan felkerekednek, és az ellenséghez átállanak"... „nyíltan beszélnek arról, hogy az ellenségnek akarnak szolgálni."17 5 A harcképes katonák számát 4000-re teszi, a lovasok eltűntek, vagy elmenekültek, vagy az ellenségnek adták meg magukat. November közepén lemondóan írja Wallen-171 F. Tadra: Beiträge zur Geschichtc des Feldzuges Bethlen Gabors gegen Ferdinand II. im Jahre 1623. Wien, 1877. 40. 1. 172 Tadra: i. m. 45. 1. 173 Tadra i. m- 49. 1. 174 Tadra i. m. 57. 1. 175 Tadra i. m- 59, 61: 1. 25 Századok — 8-66
