Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Wittmann Tibor: Bethlen Gábor mint hadszervező 354
WITTMANN TIBOR nek mutatkozik mindenekelőtt Bethlennek Wallensteinnel való kétszeri találkozása a harcmezőn. Wallenstein, a magyar nép történetében egyike azoknak a császári zsoldosvezéreknek, akik mint Basta, Bsjgiojoiso, Montecuccoli, Caraffa, Heister. ITayinau stb. a magyar nép pusztításával tették nevüket gyűlöletessé. A cseh nép szabadságának ellensége a cseh nép véréből gazdagodott meg, a cseh nemzeti felkelés leverése után hamis pénzen óriási, a protestánsoktól elkobzott birtoktesteket harácsolt össze. Maga egy hamispénzverő társaság tagja, aki emellett még válogatott módszereket alkalmaz a meggazdagodásra: pl. cselédeit is beírta katonái közé. így császári pénzen tartotta el őket, egyszerre 3—4 fizetést húzott, a zsolâkifizetésnél csalt, a császári ellenőröket lefizette, mint ahogy Bethlen elleni 1626-os hadjáratánál is tette. A legveszedelmesebb az voi'Jt, hogy katonái rablását elnézte, megszállt területen nekik szabad fosztogatást engedélyezett.108 Magyarországon még a császárhű emberek előtt is félelmetes volt a híre, • melyet Csehországban megalapozott. Pethő Gergely írja: „Bolestájnet... édes hazánkat Magyar Országot harmincz mélly földnyére, mind fel-prédálá, és azt szörnyein el-puszitítá, halhatatlan nagy Istentelenségeket tseilekedvén benne."16 7 Semnyei István Esterházy Miklósnak írva kifejti, hogy úgy fél Wallensteintől, maint az ellenséges Mansfeldtől, „vagy tízszer jobban". Ez a „halálban buboriékoliva gyönyörködő ember" (Kemény János kifejezése) rászolgált hírére. Zsoldosai Hallberstadtban kisgyermekeket hurcoltak pincékbe, hogy szüleiket zsarolhassák.168 Magyarországon amerre járt, serege nyomában ía pusztulás, éhség volt.16 9 Ennek a sereginek a magatartásához méltó volt vezérének önhittsége. Hogy ez a gőg mennyire nem állott összhangban Wallenstein magyarországi szereplésével, azt éppen apósához, I lairrach-faoz írott 1623-as és 1626-os levelei mutatják. E levelek egyben rávilágítanak arra is, hogy nem lehet Bethlen hadvezéri tevékenységét elszia: iasztott lehetőségek eseteinek tekinteni, értékelése nem állhat a menitő körülmények. felsorolásából (török segítség gyenge volta, terület alkalmatlansága, nyugati segítség hiánya stb.), miint ahogy a régi hadtörténet teszi.17 0 Bethlen előtt nem lebeghetitek presztizs-célok. pl. Wallenstein seregének mindenáron való megsemmisítése, számára az ellenség teljes felmorzsolása csak másodlagos lehetett -a nagy feladat, az ország szabadságának kivívása távlatában. Amint azonban Wallenstein levelei beszámolnak, Bethlennek lényegében sikerült az ellenség felőrlése is, ha nem is olyan mutatós formában, mint ahogy kedvező körülményiek között megtehette volna. 1623-ban a protestáns seregekkel való egyesülés reménye szertefoszlott I lalberstadti Keresztély vereségével. Ezután Bethlen egyedül indult a császári csapatok ellen, sikereitől olyan engedményeket várva, melyek birtokában elő tudta volna készíteni az ország felszabadítását. Üjra a hajdúság által lakott terület felé hagyta eil Erdélyt, hogy seregét feltölthesse hajdúkkal. Gyorsan hailiadt előre, Nagyszombat mellett Bogdanóenál megverte \Vangler alezredes csapatát, majd innen vonult észak-nyugat felié, a morva 160 Girtdely: Waldstein während seines ersten Generalats. .. 1886. ism. Szilágyi, Századok 1886. 167 Magyar Krónika, 1738-as kiad. 208. 1. 168 Klopp: Der dreissigjährige Krieg II. 694. 1. iee A császári udvari kamara az udvari hadi tanácshoz intézett levelében 1626 novemberében azt írja, hogy nem lehet Magyarország erőire támaszkodni, mert nagyon nyomorúságos helyzetbe került, ami Wallenstein hadseregének tudható be (... so die Walnstainische armada berühret..."). A magyarok a „katonaság embertelen garázdálkodása miatt" („wegen des unmenschlichen hausen der Soldatescha") elvesztették a kedvüket. Hallvich: Fünf Bücher Geschichte Wallensteins. 1910. 133. 1. — A kamara es Ferdinand levelei Wallenstein „rosszul fegyelmezett hadr.épéről" és a „Kriegsdisciplin" megtartásáról, i. m. 135. 136. 1. 170 Gyalókay A. m. Hadtört. Közi. 1929. 424—426, 460. 1.
