Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Wittmann Tibor: Bethlen Gábor mint hadszervező 354
382 WITTMAN TIBOR mozgását ellustította volna, megakadályozva a döntő fellépéseket.15 7 Ezért indokölt Bethlen megmaradása a gyors mozgású és döntésekre alkalmasabb könnyűlovasság mellett, amely egyben a magyar nép törökök elleni harcában megszületett speciális fegyvernem volt. Bármennyire is igyekezett Bethlen monopólium-rendszerével és más eszközökkel fejleszteni Erdély gazdaságát, ez lényegében a feudális termelés keretei között maradt, képtelenül arra, hogy a technikai újítások útiára lépjen. ,.Semmi sem függ j obh; i : p ^ gaz dasági feltételeiktől, mint éppe n a hadsereg összefeteTe. szervezeit*^ fpiOyvnirypt^ s /traitégiái a és taktikája. Az alap a te.gvr^'f ismét egyenesen a terminés totcá.tóljtugig " _ mondja Engels.158 Ezért áll ki Bethlen is az eredményesebbnek vélt kopja mellett, anélkül, hogy ' a puskát lebecsülné. Komoly tűzhatás hiányában a kopja jól gyakorolt kezekben igen hasznos fegyver, mely sem a gya'ogság, sem a lovasság mozgékonyságát nem akadályozza. „Igazat írok, hogy mindenkor megfutamodik ezer fegyveres 600 kopjás előtt, semmi nagyobb ellenségek nincsen a kopjánál" — mondja Bethlen.15 9 1620-ban a hadseregszervezés tervében a kb. 20 000 főnyi hadsereg felét kopjások alkotják. Rendelkezéseiből kitűnik, hogy főleg a lovasságnak kopjával valló felszerelésére nagyon ügyelt. A lovas felszerelése: sisak, páncél, kopja, tőr vagy pallos. A gyalogosé: puska, szekerce, szablya.16 0 Bethlen egyébként azért nem törekedett nagyobb gyalogos csapatokat kiállítani, mert -mindig az volt a számítása, hogy szövetségesei adják majd a szükséges gyalogös kontingenst, melyet a sikerek tartósításához nélkülözhetetlennek vélt. Ezért pl. 1626-ban mindaddig nem mert bátrabban mozogni Wallensteinnel szemben, míg nem egvesült Mansfeld néhány ezer gyalogosával. Ennek ellenére eredményei igazolják, hogy helyesen alapozott elsősorban a könnyűlovasságra és a lovas taktikára, a nehezen mozgó német se regekkei szemben. Nem lehet azt sem felróni Bethleninek, hogy a tüzérség szerepét a technika adott fokán nem tudhatta kellőképpen értékelni. Még Zrínyi Miklós sem tartotta fontosnak az ágyúkat. Ezeknek a hordereje kicsiny, csövük gyenge, könnyen szétreped. Bethlen a tüzérséget ennek ellenére nem becsüli le, fontosnak tartja a kellő tüzérség meglétét: „ha az lövő szerszám elmarad, annélkül igen fogyatkozottul és veszedelmesen lészen az dolog, derék hadnak lövő szerszám nélkül járni nem jó..."10 1 Ágyúinak száma: átlagosan ezer emberre. 1 ágyú. Ez nem sok, de nem is kevés, a német seregeknek sem volt lényegesen több. A tüzérség mint önálló külön fegyvernem Magyarországon csak a XVIII. században kezd kifejlődni.162 Bethlen tehát több vonatkozásban helyesen sejtette meg a jövő hadászatának egyes vonásait, és nem konzervativizmusból fakadt, hogy mégis a lovas hadimód mellett maradt. Ezzel komoly eredményeket lehetett elérni, mert a magyar népnek régóta tökéletesített módszere volt. Helyesen használta fel Bethlen az ebben rejlő lehetőségeket, és a népi harcmódot jól illesztette bele reguláris keretekbe. Különösen jónak tűnhetik fel ez a megoldás már azért is, merit a hadi technika állapota ekkor nem adott utait új, nagyobb szabású katonai reformok irányában. Ha viszont a meglévő technika felhasználása terén mérjük le Bethlen tevékenységét, akkor sem írhatunk rovására Isemmit. Ezt láttuk a pusikások, az ágyúk alkalmazásánál, és mégiinkább láthatjuk a szállítás és utánpótlás megszervezésénél. Minden 20 katona után egy jól felszerelt és élelemmel megrakott kocsit rendelt el. Máskor minden 157 V. ö. Bárczay Gusztáv: A hadügy fejlődésének története II. 1895. 297. 1, 158 Engels: Antidühring. Szikra 1948. 338. 1. «в Török-magvarkori állam-okmánvtár I. 268. 1. E. О. E. V1Î. 546. 1. 101 Polit, lev. 142. 1. ,к> V. ö. lványi Béla: A tüzérség története Magyarországon kezdetétől 1711-ig. Hadtörténelmi Közlemények 1926. 419. 1.
