Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Wittmann Tibor: Bethlen Gábor mint hadszervező 354
380 WITTM AN TIBOR támadásokkal való zaklatása különösen a Caraifa, Montenegro és Wallenstein elleni hadjárataiban járt komoly eredményekkel. Ezt a taktikát már szabadságharcainak kezdetén ajánlja Thurzó Imrének és Rákóczy Györgynek, kiket mint kezdő hadvezéreket folyton tanított. A Boosikay-időkben sikerrel alkalmazott hajdú hadmód emilékei tükröződnek e szavakban: „csaták által szüntelen éjjel-mappa! fárassza, fogyassza, quartirokban ha lehet eczaka veresse fel,... ha penig valamely fele az ellenség megindul, kegyelmed is induljon a nyomárban".145 Nom következik mindebből az, hogv Bethlen a nyílt, döntő ütközet ellensége lett volna. Éppen a könnyű lovasságra gondolt, amikor a „mezőn való'' nagy összecsapások fontosságát hangsúlyozta, ellentétben a később Monteeuccoli által teljesen kifejlesztett metódizmussail és ellenségének, Dampierrenek a módszerével, aki kisebb, tetszetős eredmények felmutatására törekedett, s amikor-a döntő erőösszemérésre került a sor, hadserege elkallódott. Bethlen megveti a németek sánctaktikáját, akik bebújva sáncaikba, terméketlen állóhairera kényszerítotték lendületes lovasságát. A váriakat úgyszólván semmibe sem veszi, a várharctól nem vár semmit: .,a meddig mezőn való harcz álltai dolgunk el niem válik, hiában való dolog várak alatt való tekergésiink".146 Szerinte a német elllien „derék haddal" kell mienni, „gyermeki módon nem jó ő hozzá nyúlni". Kikel a „szemedelés" ellen, amiely kerüli a nyílt összecsapást, és ahogy Thurzó Imréinek írja: „mindem fundamentuma dolgunknak csak az egy szemben való viadalnak eveintusán áll.. ,"14 7 Nem őra jta múlott, hogy sem 1620-iban a csehekkel szövetségben, sem 1623-ban és 1626-ban Wialllenisitein ellen nem került sor a döntő megütközésre. Hozzátehetjük, hogy ez nem is változtatott volna lényegesen Bethlen helyzetén, viszont e. nélkül is lényegében tönkretette a császári seregeket. Ezt a sikerrel ailka'miazott kiéheztetési taktikájával és lovasságának az ellenséges utánpótlási vonaliakat elvágó mozdulataival érte el. Ennek köszön hétté egész Európát megdöbbentő sikerét: Bécs körülzárását. Bethlen lovasai, egyesülve a csch-morva erőkkel, a császári hadsereget átkeirgették a Duna jobb partjára,' néhány ezer főnyi veszteséget okozva nekik. 1619. november 27-én Bécs alá érkeztek, és mivel a gyalogság és tüzérség késett, és külöifiben sem volt Bethlennek elég ostromszere, az osztrák főváros kiéheztetését határozta el. Lpvasai elözönlötték Bécs környékét, Bécsben nagy éhség volt, Ferdinánd „végső szükségbe jutott" a velencei ügyvivők szerint is, és .,na.gv csoda volt, hogy meg tudott menekülni".14 8 Bethlen szerint a „császár is csak alig szalada bé elöljáróink (lovas előcsapatok) előtt" ... „Bécs alatt három nap és éjtszakán minden nap az hóstáitokban (előváros) harczoltanak a magyar vitézek".14 9 Bethlen megadásra tudta vóiltna kényszeríteni a császárvárost, ha a Hoimoranai intervenció nem indította volna arra, hogy csapatait a Felvidékre vonja vissza Bécs alól. 1621-es érsekújvári csatájában is alkalmazta Bethlen a bekerítés és kiéheztetés módszerét, amit mozgékony lovassága tett lehetővé. „Az német had fogy. éhezik igen, az vérhasban hal, az fizetetíeniség és éhség miatt igen as szökik, az búza fejeket metélik, aizt főzik, mind szárazon •vízen élését igen megrekesztették az mi hadaink" — írja Károlyi Zsuzsannának.15 * Második hadjárata alkalmával újra Bécs kiéheztetésére gondol, Hodoninnál (Gőding) így szégyeníti meg a császári sereget, három hétig tartva körülzárva. Ha lovasságával nagy .eredményeket is tudott elérnii, eredményeit tartóssá csak gyalogosokkal tehette. Bethlen ezzel tisztában volt, és tett iis lépéseket a 1,5 Pol. lev. 159—160. I., ugyanígy 199. 1. 148 Pol. lev. 141. 1. 147 Török-magyarkori állam-okmánytár I. 367. 1., Pol. lev. 138. 1. 148 Contarini és Polo Minio jelentései. Fontes Rerum Austriacarum II. Abth XXVI. 87. 107. 1. 140 Magyar Történelmi Tár IV. 198. I. ir'° Történelmi Tár 1879. 208. 1.
