Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Moravcsik Gyula: Bölcs Leó taktikája mint magyar történeti forrás 334
bölcs leó taktikAja, mint magyar tckté.netI forrás 345 tűnik az is, hogy а итготетатцеуои? szó nom „alárendelés"-re, hanem „mögéje ái}ítás"-ra vonatkozik (xoiç KaßaMapiou; őiriGev éffTûjxaç 294. 1.), v. ö. Bölcs Leó XIV. 101. — (69. §.) Az utalás a Maurikios-féle taktika II. 2, fejezetére ( : 53—54. 1.) és Bölcs Leó XII. 23'—26. fejezeitére vonatkozik. — (70. §.) A Koúpaope; („rohamozók, előcsatározó.k") és beqrëvoopfg („hátvédek", valójában „védelmezők") szavak a bizánci lovasság két hadműveleti csoportját jelölik. А коираорес a szárnyakon elhelyezett, rohamozó és üldöző előharcos osztagok, a be<rtvôopeç pedig a cent rumban, azaz a harci rendben maradó osztagok, melyek abban az esetben, ha a xoùpaopeç támadása nem sikerül és visszavonulásra kényszerülnek, ezek helyéhe lépnek mintegy megtorlóként (ёкЬгког) ,27 A Maurikios-féle taktika „azokkal szemben" kifejezése (Leónál „azokat") természetesen a bizánciak ellenfeléire vonatkozik, mint a paragrafus végén lévő „azok" szónak Leó szövegében „türkök"-kel való helyettesítése is mutatja. Az itt hangoztatott intelmet Bölcs Leó másutt is megismétli (XIV. 71.). V. ö. Maurikios-féle taktika III. 5. ( 86. 1.). Mielőtt rátérnénk annak a kérdésnek a vizsgálatára, hogy hogyan járt el В öles Leó, amidőn a régebbi Maurikios-féle taktikának a XI. fejezetét, amely „Az egyes népek szokásairól és szervezetéről" szól, 'beleolvasztotta a saját munkájába, mely egészében sem más, mint e főforrásáriafc gyökwe*-átdolgozása, közelebbről szemügyre ikell vermünk magának a Maurikios-féle taktikának az idevonatkozó tudósításait. A Maurikios-féle taktika XI. fejezete rövid bevezetés (1.) után négy részben külön-külön tárgyalja a perzsák (2.), a szkíták, azaz az avarok s a türkök és a többi, velük hasonló életmódot folytató hűn nép (3.), a szőke népek, aZaz a frankok és longobárdok s a többi, hason'ó életmódot folvtató nép (4.) és végül a szlávok és anták és más ilyesféle népek (5.) harcmodorát és a velük szemben alkalmazandó taktikát. Az egyes népek leírásán belül a szerző azonos szempontokat alkalmaz, ennek megfelelően az egyes leírások szerkezete is azonos. Mindegyikben azonos sorrendben ismét'ődnek a következő pontok: 1. az illető nép általános jellemzése, éthnikai sajátságainak kiemelése, 2. fegyverzete leírása, 3. hadi szervezetének és harcmodorának ismertetése, 4. azoknak a tényezőknek a kiemelése, melyek hátrányosak számára a harcban és végül 5. annak az eljárásnak az ismertetése', melyet .-i velük való küzd ele miben a bizánciaknak alkalmazniok kell. A szempontbel és tárgybeli azonossághoz járul az előadás azonos formája is. Az á'talán - •> jellemzés tömör, főleg jelzők, illetve participiumos szerkezeteik egymás mellé helyezéséből áll, amelynek az antik etihnogralfiaii irodalomban megvannak a maga régi hagyományai.28 Ennek következtében az egyes népek jellemzésében nemcsak formai egyezésekre, hanem azonos tárgyi ismétlődésekre is bukkanunk. Ilyenek például a következők: A türkökről és avarokról, stb.: A perzsákról: félelem tartja őket féken (45.- <>) feljebbvalóinak félelemből áll .szolgálatára (254. 1.) elviselik a forróságot (45. §) könnyen elviseli... a forróság terhét (254. 1.) fegyverzetük bőrvért, kard, íj ís kopja fegyverzetük bőrvért, vagy bőrpáncél, (48. íj és kard (255. 1.) 17 L. Maurikios-féle taktika I 3. = 28. I.; Leó. Taktika IV. 20—21.; v. ö. Dain u. o.. 86., 95. 1. 28 Erre már K. Trüdinger rámutatott: Studien zur Geschichte der griechischrömischen Ethnographie. Basel 1918. 133. 1. V. ö. Gr(ij .1.: Antik hatások a korai bizánci irodalom etnográfiai tudósításaiban, Egyetemes Philologiai Közlöny 57 (1933), 24—33, 100-105, 231-234, 58 (1934) 76—79, 176-180.
