Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Kon; I.: A történettudomány sajátos jellege és feladatai 317
A TÖRTÉNETTUDOMÁNY SAJATOS JELLEGE ËS FELADATAI gi9 mény kortársainak szemével, hanem azt a mai tudomány magaslatáról kell megvilágítania és kiértékelnie, de nines joga arra, hogy a tényeket abból a történeti környezetből kiszakítsa, amelyben azok lejátszódtak. „A rabszolgatartó rend a mai viszonyok között értelmetlenség, természetellenes ostobaság. A rabszolgatartó rend a feloszlóban lévő őskommunizmus viszonyai között teljesen érthető és törvényszerű jelenség, mivel az ősközösséghez képest haladást jelent."3® Tehát a történelmi múlt pontos, tudományos, objektív ábrázolása — ez a marxista történettudomány első követelménye. Amikor a marxista történész egy-egy kor , esem én veinek ábrázolásánál e követelménynek eleget tesz, ezzel mintegy kinyilvánítja, hogy hogyan fogja fel és hogyan értékeli a vizsgált időszak eseményeit, tebát állást foglal a munkásosztály tudományos világnézete szempontjából. Mi a történelmet nem a múlt miatt tanulmányozzuk, hanem a jelenért és a jövőért, ezért nem válhatunk a különböző tények egyszerű irattárosaivá. A marxista tudományt éppen az jellemzi, hogy nemcsak megmagyarázza a világ jelenségeit, hanem megmutatja a világ átalakításához vezető utat is. A marxizmus ereje — mint Lenin megállapította—• abban áll, hogy a szigorú és legmagasabb fokú tudományosságot a forradalmisággal egyesíti, s így a marxista tudománynak az a célja, hogy az elnyomottak osztályának harcában segítséget nyújtson. „A tudomány közvetlen feladata tehát Marx szerint az, hogy helyes harci jelszót adjon, vagyis ezt a harcot objektívan, mint a termelési viszonyok meghatározott rendszerének termékét mutassa ' be, megértse, hogy a harc miért szükséges, mi a tartalma, milyen a menete, melyek fejlődésének feltételei".37 A marxista történettudomány előtt teljesen meghatározott társadalmi feladat áll — hogv a munkásosztályt és a dolgozókat szolgálja az elnyomás és a kizsákmányolás alóli felszabadításukért, a kommunista társadalom felépítéséért vívott harcukban. A marxista történettudománynak tevékenyen ki kell vennie részét a kommunizmusért folytatott általános harcból. De hogyan töltheti be ezt a hivatását? Egyes történészeikikbe még Pokrovszkij óta bevésődött az a nézet, hogy a történeti kutatások aktualitását a vizsgált események időpontja határozza meg: minél közelebb fekszik időbon a téma a mai é'ethez. annál aktuálisabb — és viszont. De ez a felfogás alapjában elhibázott. Természetesen nem engedhető meg, hogy a történészek a Iegújabbkori történet kidolgozásának rovására a régmúlt tanulmányozásába vonuljanak vissza. A történészek frontjának elsőrendű és megtisztelő feladata az, hogy a jelenkor azon kérdéseit dolgozzák ki, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak jelenünk harcával s általános következtetéseket engednek levonni a szocializmus építésének tapasztta'ataiból vagv feltárják a kapitalista rendszer bomlását és züllését, s így lényegesen előbbre viszik a kapitalista országok proletariátusának harcát. Hogy mennyire szükséges a legújabb kor történetének mélyreható tanulmányozása, ezt lépten-nyomon érezzük. Lenin rámutatott arra, hogy a marxista tudomány végcélja az, hogy a munkásosztályt harci jelszó vall felfegyverezze: „Nem adhatunk ,harci jelszót', ha nem tanulmányozzuk minden részletében e harc minden egyes formáját, ha nem kísérjük figyelemmel minden lépését, amikor egyik formából a másikba megy át, hogy minden adott pillanatban meghatározhassuk a helyzetet, miközben nem tévesztjük szem elől, hogv a harc általános jellege, általános célja: minden kizsákmányolás és minden elnyomás teljes és végleges megszüntetése".38 De a jelenkor történetének tanulmányozása egyáltalán nem azt jelenti, hogy a tőlünk távoleső korok tudományos kutatásának mérvét csökkentsük. ®e Sztálin, A leninizmus kérdései, 674. 37 Lenin. Művei, I. k. 344. 38 U. o.
