Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Kon; I.: A történettudomány sajátos jellege és feladatai 317
332 ). kon Az ókor és középkor történetére épp úgy szüksége van a ezovjet népnek, mint a legújabb kor történetére. A szovjet történettudománynak az a feladata, hogy ellenőrzött tényekein alapuló, alapos tudományos képet adjon az emberisé g egész történeti fejlődéséről, minden sajátosságával együtt. Leszűrt eredményeinek gazdagítaniok kell a történelmi materializmus elméletét, mert enélkül nem fejlődhet a szovjet társadalom. Tehát a történeti kutatások témakörének aktualitását nem a kronológiai keret határozza meg. hanem tudományos jelentősége és az, hogy milyen nagyok és fontosak az álta'a felvetett elméleti problémák, hogy mennyire gyarapítja a marxistaleninista társadalomtudományt. A múlt történeti kutatásának tudományos és gyakorlati jelentősége éppen ebben rejlik, és nem a jelenkorral összecsengő külsőleges analógiákban, amelyek bizony elég gyakran vezetnek a történeti tények és események modernizálásához és elferdítéséhez. A szovjet történésznek nem szabad elfelejtenie, hogy nem régi típusú szobatudós, hanem a kommunizmus harcosa, hogy munkája — a szovjet társadalomban — nem a szakemberek szűk körének szól, hanem az egész szovjet nép közkincse. A szovjet népnek életszükségletét képezik a mélyreható, alapvető kutatások a történelem minden ágazatában — az archeológiától és ókori történettől kezdve egész a Szovjetunió szovjet korszakának történetéig. Sajnos, ilyen munka nem túl sok jelenik meg, és sok mű és oikk elméleti színvonala is sok kívánnivalót hagy. A marxista történettudománynak lankadatlan harcot kell vívnia a burzsoá történethamisítások ellen. Ez a harc — melyben a szovjet történészek közvetlenül a tűzvonalban állnak — a történettudomány minden területén folyik (és kell is folynia). A burzsoá ferdítések elleni harc a történettudományban rendkívül felelősségteljes és komoly harc. Ez a harc megköveteli, hogy kifogástalanul ismerjük a marxista elméletet és mélyreható kutatómunkát végezzünk a történelem speciális ágazataiban. A szovjet történettudomány a szovjet állam, a Bolsevik Párt és személyesen Sztálin elvtárs állandó és gondos irányítása alatt áll. A szovjet történészeknek megvan minden lehetőségük arra, hogy mélyen eszmei tartalmú, elméletileg teljesértékű tudományos műveket alkossanak. A szovjet nép erkölcsi és politikai tekintetben szilárd egységet képez és így elmosódott a különbség párttag és pártonkívüli tudósok között. Minden szovjet tudós egyaránt Lenin—Sztálin pártjának irányításával dolgozik népünk javára. A tudomány „pártosságának" foga'ma ma egyet jelent az egész szovjet ideológiát átható tágabb fogalommal, a bolsevik eszmeiség fogalmával. A szovjet tudomány — éppen úgy, mint egész társada'munk — fejlődésének hajtóereje az életadó szovjet hazafiság, amely a történettudósokat újabb tudományos felfedezésekre buzdítja. Sztálin elvtárs nyelvtudományi munkái a történészek elé számos új tudományos problémát állítottak, felfegyverezték őket új elméleti ismeretekkel, ~ kiélezték a harcot a földöncsúszó empirizmus, a faktográfia ellen, mely nem von le semàlyen általános és új elméleti következtetéseket, fokozták a harcot a burzsoá objektivizmus, a sematizmus és a modernizálás ellen, mert ezek leegyszerűsítik a történelem folyamatát, megfosztják sajátos vonásaitól, semmibe sem veszik a konkrét igazság elvét és az emberi társadalom élő történetét elvont, erőszakolt sémák Prokrustes ágyába kényszerítik. Mindez sok mindenre kötelezi a szovjet történészeket. Ezeket a komoly feladatokat a szovjet történészek csak akkor tudják teljesíteni, ha ál'andóan szem előtt tartják Sztálin elvtárs útmutatását, hogy „semmiféle tudomány бет fejlődhet és érhet el sikereket a vélemények harca, a kritika szabadsága nélkül".38 31 Lenin, Materializmus és empiriokriticizmus, 351.