Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Kon; I.: A történettudomány sajátos jellege és feladatai 317
328 ). KON se nek ahhoz, hogy keresztülvigyék saját vonalukat és harcot folytassanak a ve.ünK szemben ekenseges еиж és osztályok egész vonalával".31 Mi az, amit a szovjet történettudomány a régi történetírástól átvesz? Először is, a tudományosan megállapított objektív történeti tények. A történettudomány konkrét jellegű, s így nagymennyiségű tényanyagot tartalmaz. A tények minden tudomány szükséges alkotórészei, tények nélkül nincs tudomány. Természetesen kritikus szemmel kell felhasználni és új módon, tudományosan kell megmagyarázni a burzsoá történészek munkáiban található tényeket. Sztálin elvtárs leleplezte N. J. Marr idealista elméletének tarthatatlanságát, de ugyanakkor rámutatott arra, hogy Marrnak súlyos elméleti hibái mel, lett vannak igen értékes munkái is, amelyekben a nyelvtudomány konkrét kérdéseivel foglalkozik és ezeket a munkáit a szovjet nyelvészek felhasználhatják és fel is kell használniok. Ugyanezt láthatjuk a történettudományban is. Például, minden művelt ember tudja, hogy Karejev, Lucsickij, M- Kovalevszkij általános történeti felfogása idealista, tudománytalan és reakciós politikai következtetésekre vezet. De ezek a történészek mindamellett több olyan művet írtak a francia forradalom agrártörténetéről, amelyet az ezzel a korral foglalkozó történész nem hagyhat figyelmen kívül. A marxizmus módszere merőben eltér a burzsoá tudósok módszerétől. . De a módszeren kívül minden tudománynak megvannak a maga sajátos mesterfogásai, amelyek megkönnyítik az anyaggyűjtést, rendszerezést stb. Több ilyen eljárás — ha különböző mértékben is —- de egyformán felhasználható mind a burzsoá, mind a szovjet történettudományban (az összehasonlító történeti módszer az archeo'ógiában, a levéltári anyag feldolgozásának munkamódszere stb.) és semmi okunk sincs rá, hogy ezt elvessük. De feltétlenül rá kell mutatnunk arra, hogy a régi tudomány eredményeiaek felhasználása csak a kérdések kis körére terjedhet ki és ebben is alapcs .•eritika; ellenőrzést kell gyakorolnunk a marxista módszer alapján. Nincs egyetlen történeti tény, egyetlen részletkövetkeztetés, egyetlen kutatói e'jáiás sem, amelyet a szovjet történettudomány gondos kritikai ellenőrzés nélkül vehetne át a burzsoá történetírástól. Szem előtt kell tartanunk, hogy a burzsoá történethamisítás nemcsak a következtetések, hanem még a tények területére is kiterjed. Vegyünk csak például egy kérdést, az amerikai imperializmus viszonyát Szovjet-Oroszországhoz a szovjet állam fennárásának első éveiben. Az amerikai történészek nemcsak azt tagadják, hogy az. USA résztvett a szovjetellenes intervencióban, hanem még hanrsított tényanyaggal is igyekeznek alátámasztani ezt a nyilvánvalóan hazug álláspontjukat és így csak a va'ódi tények tudományos elemzése segítségével tudjuk megcáfolni ezt a hamisítást. Ezért, amikor a szovjet történészek a burzsoá történetírás által gyűjtött Anyagot használnak fel, az adatokat alapos kritikának kell alávetniök, különben azt kockáztatják, hogy nemcsak hamisított tényeket, de hamis koncepciót is átvesznek, amint ez Lannal, Zubokkal és másokkal meg is történt és amiért sajtónkban bírálat is érte őket. A marxista történettudomány legfontosabb vonása, amely alapvetően megkülönbözteti a burzsoá történetírástól, az objektivitása, amely magában foglalja a pártosságot az események értékelésében. Az objektív igazság kritériuma épannyira kötelező a történettudományra, mint bármely más tudományra. Sztálin elvtárs többízben kiemelte, hogy a történelmet nem szabad sem „megjavítani", sem „megrosszabbítani". Éppen fcsakis egyedül a marxista történettudomány képes ferdítés és hamisítás néjkül bemutatni a társadalom fejlődésének valódi törvényszerűségeit. A burzsoázia osztályérdekei meggátolják a társadalom történetének helyes megismerését és ezért a burzsoá történetírás szubjektivizmussal van fertőzve. 31 Lenin, Materializmus és empiriokriticizmus, 351.
