Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Kon; I.: A történettudomány sajátos jellege és feladatai 317
A TÖRTÉNETTUDOMÁNY SAJATOS JELLEGE ËS FELADATAI gi9 A burzsoá történészek a történeti folyamatot a burzsoá eszmék szemszögéből nézik, a történetre az „igazság", az „észszerűség" stb. elvont kritériumát alkalmazzák, ami alatt a valóságban a kizsákmányoló osztályok önző érdekei bújnak meg. A burzsoá tudósokat elfogultságuk és a burzsoá rendszer védelme összeütközésbe hozza az objektív igazsággal és ez a történeti tények tudatos és öntudatlan meghamisításához vezet. Csak a marxista e'mé'ettel felfegyverzett történettudomány mentes minden szubjektivizmustól és önkényességtől a tények kiválasztásában és értékelésében, s minden társadalmi rendszert és minden társada'mi mozgalmat a történelemben „nem az ,örök igazságosság' vagy valamely más, eleve feltételezett eszme szempontjából" vizsgál, „amint azt a történetírók gyakran teszik, hanem azoknak a viszonyoknak szempontjából, amelyek ezt a rendet vagy társadalmi mozgalmat létrehozták és amelyekkel a szóbanforgó társadalmi rend vagy mozgalom összefügg."32 Ha a történettudomány pártosságáról beszé'ünk, nem mehetünk el szó nélkül azon ferdítéseik rael'ett, melyeket a tudomány pártosságának foga'mába az úgynevezett Pokrovszkij-iskola próbált becsempészni. M. N. Pokrovszkij, mint ahogy N. J. Marr is, nihilista módon, lenézően kezelte a múlt tudományos hagyatékát, tagadta a tudományos örökség tanulmányozásának szükségességét és semmibe sem vette elődjeit. Pokrovszkij — mint ahogy Marr is — bőven használta a marxista frazeológiát, visszaélt a tudomány osztályjellegét és a történettudomány pártosságát hirdető „baloldali" frázisokkal, a valóságban azonban csak a marxizmus vu'.garizálója volt. Mindketten egyaránt lenézték a tényanyag kutatását, holott ez minden tudomány alapja és a konkrét kutatást antimarxista, elvont, kiagyalt sémákkal helyettesítettek. Végül is mind Marr, mind Pokrovszkij tevékenységének az Lett az eredménye, hogy tgyik a nyelvtudományt, a másik a történettudományt úgyszólván tönkretette. Egyedül Sztálin elvtárs személyes közbelépésének köszönhetjük, hogy ezt a két elhajlást leleplezte és szétzúzta. Ezért Sztálin elvtárs Marr tanításáiól adott kritikájának arra kell késztetnie a szovjet történészeket, hogy újból emlékezetükbe idézzék a Párt útmutatásait a Pokrovszkij „iskoláról", annál is inkább, mert hatásának nyomai egyes tudósaink munkáiban még fellelhetők. A SzK(b)P Központi Bizottságának 1938. november 14-én „A pártpropaganda megszervezése a SzK(b)P története rövid tanfolyamának kiadásaval kapcsolatban" megjelent határozatában kiemeli a Pokrovszkij-„iskola" fő hibáját, hogy „a történeti tényeket elferdítve, a történelmi materializmussal ellentétben, mai szemszögből magyarázta, nem pedig azoknak a körülményeknek a nézőpontjából, amelyek között az illető történeti események lezajlottak, és ezáltal a valódi történelmet eltorzította. M. N. Pokrovszkij történeti koncepciója szubjektív, idealista, machista módon tagadta a társadalmi fejlődés törvényeinek objektív jellegét. Ebből fakad az, hogy M. N. Pokrovszkij nem értette meg a történettudománynak és következtetéseinek objektív jelentőségét. Elferdítette Leninnek az igazság objektív jellegéről szóló gondolatát, egy kalap alá vette a tudományos objektivizmust és a burzsoá objektivizmust, és azt állította, hogy a történettudomány nem ismer objektív igazságot, hogy a történettudomány pártossága kizárja objektivitását, hogy objektív történettudomány — ez csak a burzsoázia kita'álása. „A burzsoá demokrácia azért találta ki az .objektív történelem" formuláját, hogy félrevezesse a tömegeket és ez a formu'a sajnos, elvtársaink látását még manapság is elhomályosítják"3 3 — irta M. N. Pokrovszkij. Ez a felfogás ve'éjéig idealista, machista felfogás. Abból, hogy a burzsoá történetírás nem képes a maga teljességében visszaadni és hogy elkerülhetetlenül 32 Sztálin, A leninizmus kérdései. 674. 33 M. N. Pokrovszkij, A történettudomány és az osztályharc, II. k. 194. oroszul.
