Századok – 1951

SZEMLE - Norden; A.: A német monopolkapitalizmus (ism. Incze Miklós) 279

280 szemi.k tották el a bányabárók vagyonának kisajátítására és a föld kincseinek társadalmasítására irányuló harcot. Amikor a reakció 1920 májusában nyilt diktatúrát készített elő, a demokratikus erők mégegyszer összekovácsolódtak: Kapp, Lüttwitz és Ludendorff puccsa összeomlott. A felháborodott néptömegek nyomására a kormánypártoknak és a szakszervezeti vezetőknek írásban kellett megígérniök a puccsisták megbüntetését, az ellenforradalmi csapatok feloszlatását és a kulcsiparágak szocializálását. A szociáldemokrata és centrumpárti miniszterek azonban rögtön „elfelejtették" ígéreteiket és ismét rászabadították a puccsban résztvevő ellenforradalmi csapatokat a proletariátusra. Másfél évi harc után Németország nagypolgári köztársaság lett, amely lépésről-lépésre fejlődött a legszélső reakció felé. A német finánctőke a proletariátus leverése után újra rendezhette sorait, mivel a másfél évig tartó polgárháború érintetlenül hagyta a német imperializmus alapjait iés elmélyítette a munkáspártok közötti szakadékot. „A hitleri SS és a Wehrmacht sárkányfogai 1919—20 viéres vetéséből nőttek ki." (60. I.) „A jóvátételi kérdést, amelyet Párizs a politikai és katonai hatalomszerzés eszközéül használt fel, most kivonták a francia ellenőrzés alól és 'az angol-amerikai politika eszközévé változtatták. Az angol politika arra irányult, hogy Németországot Franciaország európai ellensúlyaként és különösen a Szovjetunió lehetséges ellenfeleként megerősítse. Amerika mindenekelőtt tőkebefektetései számára keresett piacot Németországban. Tény, hogy 1924 és 1930 között nem kevesebb, mint 60 milliárd márkát fektettek be a német iparba. Ebből több mint 30 milliárd márka külföldi kölcsönök formájában került az országba, nagyrészt Amerikából." (72. 1.) 1919-ben <a német monopolisták előkészítették politikai visszatérésüket. Régi módszereik azonban jóvátehetetlenül kompromittálódtak, valami újat kellett a helyükbe állítani. A nehézipari gyárosok állami szubvenciót kaptak és óriási sajtóhatalom felépítéséhez láttak hozzá ugyanakkor, amikor a német nép az éhhalál küszöbén állott, b középrétegeket pedig tönki etette az infláció. Krupp és társai már 1919-ben megszervezték azt a társaságot, amely a kulisszák mögül irányította a köztársaság, a munkásság és a Szovjetunió elleni uszítást. A német nehézipar tőkései számára Németország háború utáni nyomora alkaiom volt arra, hogy kiárusítsák és felvásárolják az országot. Francia kapitalistákat hoztak be a ^aarvidéki üzemekbe. 1923 őszére a német fináncburzsoázia vezetőrétege teljesen megszabadult már belső adósságaitól, sőt hatalmas extraprofitra tett szert. A német bel- és külkereskedelem 1919—22 között 8 milliárd aranymárka deficitet tüntetett fel. Ugyan'akkor 1922-ben Stinnes vagyona többmilliárd aranymárkára rúgott. A hatalmas méretű infláció idején a néptömegek balratolódása közvetlenül veszélyeztette a finánctőkések uralmát. 1923 augusztusában Berlinben általános politikai sztrájk tört ki, ősszel Közép-Németországban szocialista-kommunista kormány alakult. Stresemann, az új birodalmi kancellár katonai erőszakkal végrehajtott államcsínnyel buktatta meg ezt az alkotmányosan megválasztott kormányt. A forradalmi veszély letörése után a kormány megkezdte a márka stabilizálását. 1924 tavaszán elfogadták az amerikai Dfawes jóvátételi tervét. Hogy az amerikai imperialisták hogyan dolgoztak a német monopoltőkés reakció érdekében már 1919-ben, arra a Németországot megszálló amerikai csapatok politikájáért felelős Hunt ezredes a legjobb tanú. Hunt leleplezi, hogyan támogatták, illetve állították helyre az amerikai megszállók a császári Németország államapparátusát: „Németország szerencsés volt, hogy sikerült la független szocialisták terveit meghiúsítania. A mérséklődés szelleme napró-napra jobban terjedt, a legtöbb régi császári tiszt a helyén maradt. A megszállott területeken a fegyverszünet egyik feltétele volt, hogy a helyükön maradjanak... Ennek eredményeként a megszálló csapatok egy csoport nagyképzettségű tiszttel rendelkeztek, akik végrehajtották a parancsaikat és kívánságaikat ... A tisztek sok esetben üdvözölték megjelenésüket, mert ez megerősítette a forradalomban megtépázott tekintélyüket." (101. 1.) 1924-től kezdve a Németországba özönlő külföldi, főleg amerikai tőke segítségével meggyorsult a gazdasági központosítás folyamata. Mammuttrösztök alakultak (1925-ben az I. G. Farben, 1926-ban a Vereinigte Stahlwerke). A külföldi tőke segítségével a német ipar koncentrációja annyira fejlődött, hogy 1928-ban Németország újra a második helyet foglalta el a világ gépkivitelében és túlszárnyalta Angliát. A német nehézipar offenzívát indíthatott az első világháborúban elveszített piacainak visszahódítására. A német nehézipar urai a piacok és nyersanyagforrások politikaikatonai hódítások segítségével történő monopolisztikus uralmára törtek. Ekkor tört ki az 1929-es világgazdasági válság. 1929 elején a Dawes-terv helyébe a Young-terv lépett. Az 1931-ben kibocsátott Hoower-moratórium semmivé tette a Németországra nehezedő utolsó terhet, a jóvátételt is. „Így végződött ia jóvátételek történetének fejezete, amely