Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kulcsár Zsuzsanna: Adalékok a Vatikán politikájához az 1929-33-as világgazdasági-válság éveiben 239
adalékok a vatikán politikájához 249 bain nem kételkedett, feliismerve a katolikus papság hasznosságát, megszünteti a katolikus egyház érdekeit sértő intézkedéseket és lemond az erőszakos Anschluss-politikáról. Ez utóbbit részint azért óhajtotta a Vatikán, mert nem szívesen látta a 'katolikus fellegvárnak: tekintett Ausztria beleolvadását a protestáns többségű német birodalomba, másrészt pedig félt, hogy a náciknak Ausztria bekebelezésére irányuló politikája esetleg akadályozni fogja a németolasz-magyar-osztrák fasiszta szövetség megszilárdulását. E fasiszta tömb támogatásából s általában a Vatikán reakciós, haladásellenes politikájából szervesen következett a pápaság magatartása az 1934. februárjában lefolyt ausztriai eseményeikkel kapcsolatban is. Mikor Dollfuss kormánya véresen leverte a munkásság felkelését és ezrével gyilkolta le a munkásokat, Franciaország, Jugoszlávia és Csehszlovákia a pápai székhez fordult azzal a kéréssel, hogy XI. Pius lépjen közbe Dollfussnál az üldözött ausztriai szocialisták érdekében. A három ország kormányát nem a munkásosztály ügye iránti rokonszenv vezette, hanem egyrészt országuk dolgozó tömegeinek nyomása, másrészt pedig az a félelem, hogy Ausztria a szociáldemokraták leverése után teljesen a fasiszta Németország hatalmába kerül. „Már ^ volt szerencséin Nagyméltóságodoak táviratilag röviden jelenteni, hogy de Vecchi gróf vatikáni olasz nagykövet bizalmasan tudatta velem, hogy a bécsi véres események és az osztrák szociáldemokraták leverése után a francia nagykövet, a cseh és a jugoszláv követek kollektív lépést tettek Pacelli bíbornok államtitkárnál. Eme lépésben felkérték az államtitkár urat, hogy hasson oda, hogy Dollfus kancellár mérsékelje az osztrák szocialisták üldözését, ne használja ki túlságosan győzelmét és akadályozza meg a reakció túlkapásait. Pacelli bíbornok a fenti lépésre a rendes vatikáni óvatossággal csupán annyit válaszolt, hogy a bécsi nuncius útján informáltatni fogja magát az ottani helyzetről. Néhány nappal ezután Ö Eminenciája magához kérette a francia nagykövetet és Kis Entente társait, kikkel közölte, hogy a Szentszék nem látja szükségét annak, hogy Ausztria belügyeibe beavatkozzék, hogy az osztrák kancellár magatartásával teljesen egyetért és így nincsen abban a helyzetben, hogy a francia, csehszlovák és jugoszláv kormányok kívánságainak eleget tegyen. Az olasz nagykövet szerint a francia nagykövetet és szatelliteseit rendkívül elkedvetlenítette Pacelli bíbornok eme világosan visszautasító válasza. Charles-Roux nagykövet odanyilatkozott volna, hogy a Szentszék immár teljesen olaszmagyar-osztrák befolyás alatt áll. De Vecchi gróf szerint maga a Pápa, akivel az államtitkár a nagykövet és a követek fenti lépését azonnal közölte, a legerélyesebben kikelt az ellen, hogy a Szentszéktől azt kívánják, hogy а bécsi kommunisták és а francia-cseh szabadkőműves szocialisták érdekében eljárva, azokat mintegy védelmébe vegye-Az olasz nagykövet szerint a fenti francia-kisentente lépés nemcsak, hogy eredménytelen volt, de határozottan ártott is azoknak, akik arra vállalkoztak,... Mai látogatásom alkalmával szóbahoztam Pacelli bíbornok úr előtt az osztrák helyzetet, érdeklődve véleménye iránt. Ö Eminenciája leplezetlen örömének és nagy megelégedésének adott kifejezést afelett, hogy Dollfus kancellárnak sikerült letörnie az immár tarthatatlanná vált osztrák szocialista uralmat. A bíbornok úr szerint ezáltal Ausztria megszabadult fejlődésének és függetlenségének egyik nagy akadályától,.. ,''3 2 „A fentebb említett francia-jugoszláv-csehszlovák diplomáciai lépés teljes kudarcából és a bíbornok-államtitkár úr ezen nyilatkozataiból megelégedéssel kell megállapítanom, hogy a Vatikán mindama nagy célkitűzésekkel, melyek a mi és a hozzánk közelálló államok politikáját uralják,.-, határozottan egyetért és a mi oldalunkon áll.'"3 A pápaság tehát, amely bizonyos mértékig támogatja a szociáldemokrata párt munkásáruló, ,a burzsoáziát kiszolgáló vezetőit, gyökeresen másként viselkedik, ha a munkásság fegyveres felkeléséről van szó. 32 Küm. Pol. 54/1934. sz. n. 1934. febr. 27. 33 Ld. u. o.
