Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kulcsár Zsuzsanna: Adalékok a Vatikán politikájához az 1929-33-as világgazdasági-válság éveiben 239
248 kulcsár zsuzsänna A náci vezetők és a kormányban résztvevő Papén a maguk részéről szintén lépéseket tettek a Vatikán és Hitler-Németország kapcsolatának szórósra fűzésére s egyes náci csoportok egyházellenes tettei nyomán támadt rossz hangulat megjavítására. „Papén alkaneellár és Göring miniszterelnök itteni tartózkodásuk alatt a Vatikánnal szemben a legnagyobb előzékenységet tanúsították, hosszas megbeszéléseket folytattak Pacelli bíborossal, résztvettek a húsvéti ájtatosságokon is, sőt magánál Ö Szentségénél végezték el a húsvéti szentáldozást. Mindez itt igen jó benyomást tett úgy, hogy ha csak újabb és előrenemlátható események nem fogják a most helyreállt összhangot megzavarni, a kibékülés a Szentszék és Hitlerék között legalább egyelőre teljesnek mondható. A fenti eset is azt bizonyítja, hogy mily ügyesen simulékony és reális politikát folytat a Vatikán, mely mindig megtalálja a módot arra, hogy azokhoz, kik a hatalmat birtokolják,... közeledjék és velük megtalálja a hasznos kiegyezés lehetőségeit."3 0 Valóban fölemelő kép: a pápa teljes főpapi díszben személyesen nyújtja a „szentelt ostyát" Göringnek és Papennak! A pápai szék mindent elkövetett a Hitler-uralom belső helyzetének megszilárdítására. Minthogy a nemzeti szocialista párt jól szolgálta a finánctőke legreakciósabb, legagresszívabb részének és a Vatikánnak érdekeit, a Szentszék számára nélkülözhetővé vált a centrum-párt, éppúgy mint annakidején az olasz katolikus párt. Ugyanaz a sors is érte: a pápa egyenes parancsára a centrum-párt 1933. jul. 5-én kimondotta feloszlását. XI. Pius e baráti gesztussal is meg akarta erősíteni a Hitler-kormány pozicióját. De nemcsak a belpolitikában sietett а Vatikán Hitler segítségére, hanem külpolitikai helyzetének megszilárdítása terén is. Hogy az egész világ előtt dokumentálja jó viszonyát a nácikkal, már 1933. júl. 8-án parafálta a konkordátumot a nemzeti szocialista Németországgal; náci-Németországnak ez volt az első nemzetközi szerződése, amely kétségtelenül elősegítette a Hitler-kormány külpolitikai helyzetének megerősödését. Ezenkívül a Vatikán a lehető legmelegebben pártolta és minden eszközzel elősegítette az olasz-osztrák-magyar-német fasiszta tömb kialakulását és szilárd kapcsolatát. „A bíbornok meg van arról győződve, hogy rövid néhány év múlva Németország ismét vissza fogja nyerni régi katonai és gazdasági erejét és ismét Európa vezető nagyhatalma lesz. Ebben a Szentszék a maga lehetőségeihez képest szívesen támogatná, mert egész rokonszenve és érdekei is a kialakulófélben lévő németolasz-magyar-osztrák államcsoport mellé állítják, hiszen a közös ellenfelek, a komm,unizmus, a szabadkőművesség és istentagadó áramlatok ezt természetessé is teszik. Eitler* párthívei és hatalmi túltengésben szenvedő szervei azonban ezt ma lehetetlenné teszik. A bíbornok érthetetlennek mondotta azt, hogy egy oly na gy. tekintéllyel és hatalommal rendelkező diktátor, mint Hitler, kinek jóhiszeműségét nem vonja kétségbe, nem képes megfékezni alantas szerveit és eltűri az Egyház sanyargatását és az oktalan és elsősorban Németországra nézve oly ártalmas erőszakos Anschluss-propagandát. Az államtitkár ezen aggályaira a megszokott nyugtató módon feleltem, az ellentéteknek az idő múlásával okvetlenül beálló automatikus elsimulását hangoztatva, kiemelve azt, hogy a Szentszék, mely mindig a bölcs türelem és a bizalom példáját mutatta, ez esetben sem fog csalatkozni, mint azt számos példa, így az olasz fasizmussal való teljes kibékülése is mutatja."3 1 A pápaság nagy reményeket fűzött Hitler szerepléséhez és a „szent cél": a Szovjetunió, a munkásság forradalmi mozgalma elleni harc érdekében zokszó nélkül tűrte а nácik túlkapásait. Remélte, hogy Hitler, akinek jóaikaratá-30 Küm. Pol. 54. 1933. 1194. sz. 1933. ápr. 20. * A német nemzeti szocialisták egyik vezetője. 31 Küm. Pol. 54. 1934. ad 620. 1934. febr. 23.
