Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kulcsár Zsuzsanna: Adalékok a Vatikán politikájához az 1929-33-as világgazdasági-válság éveiben 239
adalékok a vatikán politikájához 247 • politikai kérdések iránt különös érdeklődést tanúsított. Közléseiből megállapítható volt, hogy az osztrák-magyar együttműködést helyesli."2 " „Ö Eminenciája ezen fejtegetéseire megjegyeztem, hogy ama közös nagy célok elérésében, melyekre az olasz-magyar-osztrák békés együttműködés törekszik, rendkívül értékes támogatást bírunk a Szentszékben is és ezen magasabb erkölcs-politikai érdekközösségnek ö Eminenciája által való felismerése és hangoztatása engem őszinte örömmel tölt el. Azon páratlan erkölcsi világhatalom, melyet az Egyhláz jelent, mireánk nézve, akjk ... a keresztény alapokon nyugvó hazafias munka általi boldogulásra törekszünk, rendkívüli értékkel bír, mert ezen céljaink megvalósításában az Egyház kiváló szervezete nagy segítségünkre lehet A követ jelentése helyesen értékelte a Vatikan szerepét: az egyház jelentős szervezeti és ideológiai támaszt nyújtott a reakciós tömb számára. Hogy miit jelentett az olasz-osztrák-magyar szövetség hazánkra, annak kifejtése nem © cikk feladata. Azt azonban mindenesetre hangsúlyoznunk kell, hogy e kapcsolat egyik pártolója a Szentszék volt. A Vatikán tevékenysége nem merült ki az olasz-osztrák-magyar fasiszta blokk támogatásában, hanem tevékeny részt vett a német fasizmus uralomrajutásának elősegítésében is. Ismeretes, hogy milyen szerepet játszott a katolikus főpapság és a centrum párt e folyamatban. A centrum közvetlenül Eugenio Pacelii irányítása alatt állt, aki mint németországi pápai nuncius, egész tevékenységét arra fordította, hogy a munkásság forradalmi mozgalmát akadályozza. Paoelii a vatikáni államtitkári székben is megőrizte érdeklődését volt állomáshelye iránt és azon volt, hogy Németország fasiszta kormányzat alá kerüljön, mert csak egy fasiszta diktatúrától várhatta a német munkásság erős forradalmi mozgalmának elnyomását és azt, hogy Németország a Szovjetunió elleni háború előharcosává váljék. Eleinte az volt a Vatikán terve, hogy a centrumpárt égisze alatt alakuljon, meg а fasiszta diktatúra Németországban. Emellett azonban folyton növekvő rokonszenvvel figyelte Hitler politikai tevékenységét. Nemcsak Pacellti, hanem maga XL Pius is örömmel látta 1930-ban a nácipárt választási előretörését. „A Vatikán alighanem a nemzeti szocialistákkal szemben egyelőre még' várakozó álláspontra helyezkedik és magatartását valószínűleg a pártszellem további fejlődésétől fogja függővé tenni. Nincs kizárva ugyanis, hogy a Pápa, egyrészt egyéni ízlésénél fogva, másrészt pedig minden fasiszta jellegű mozgalomban a bolseviki ellenes front megerősödését látván a Hitler-féle párttal politikai és taktikai szempontból rokonszenvezni szeretne, de hogy még nincs tisztában azzal, vájjon ezt vallási szempontból teheti-e?"2 8 A pápa nem is titkolta a náci szavazatok növekedése láttán érzett örömét s azokat a reményeket, amelyeiket ehhez fűzött. „A franciák ... rosszalják, hogy a Pápa, midőn az utolsó hetekben többször német zarándokokat fogadott, egyízben a „megújult Németországnak" küldte áldását. A Szentatyának ezen kijelentésében ugyanis a nemzeti szocialisták választási eredményével rokonszenvező célzást vélnek látni. Megjegyzem, hogy a Szentszék melletti német nagykövetség ugyanezt a felfogást osztja."2 9 Hitler működését látva, а Vatikán lassanként megváltoztatta azt a régi tervét, hogy a centrum-párt alakítson fasiszta diktatúrát Németországban. Ügy döntött, hogv a burzsoázia és a Vatikán reakciós céljait Hitler jobban tudja szolgálni, mint Brüning. Ezért együttműködve a finánctőke legreakciósabb részével, a pápaság is támogatta Hitlert s mikor az 1933-ban kormányra került, a pápa а legnagyobb előzékenységet tanúsította az új rendszer iránt. 26 Ld. u. o. 27 Küm. Pol. 54. 1934. 6506. sz. 1934. nov. 17. 28 Küm. Pol. 54. 1930. 3730. sz. 1930. okt. 9. 29 Ld. u. o.
