Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kulcsár Zsuzsanna: Adalékok a Vatikán politikájához az 1929-33-as világgazdasági-válság éveiben 239
adalékok a vatikán politikájához 243 „A Krisztus halála XIX.-ik százados évfordulójának megünneplésére megtartott rendkívüli szentév ma ért véget a szent kapu ünnepélyes bezárásának szertartásával. Már az elmúlt hónapokban is úgyszólván hetenkint volt egy-egy nagyszabású szertartás a Szt. Péter bazilikában, mely ünnepségek utánozhatatlan színpompájukkal és hagyományos szertartásukkal igen nagy, nemcsak ájtatos, de érdeklődő tömeget is vonzottak úgy a bei-, mint a külföldről a Vatikánváros falai közé- Az utóbbi hetekben minden vasárnapra egy-egy szenttéavatás esett, közben boldoggá avatások és kisebb szertartások folytak le. A Vatikán minden külső megnyilvánulásában kettős célt követ. Az çgyik a Szentszék politikai pozíciójának megerősítése, a másik pedig a pénzszerzés. A most lefolyt szentéi mindkét célt egyaránt szolgálta. A szenttéavatásoknál óvatosan ügyeltek aura, hogy úgyszólván! minden nagyobb kajtholdkus ország megkapja a maga külön szentjét,... A szentév különben anyagi szempontból úgy az olasz államnak, mint a Vatikánnak busás jöverdelmet hozott. Többszázezerre tehető az ez évben idezarándokoltak száma, kik Olaszországnak és Rómának nagy anyagi hasznot hoztak. A lateráni béke óta olyan bensőséges olasz-vatikáni együttműködés tehát ez évben mindkét érdekelt félre nézve meghozta a maga gyümölcseit. Az olasz nagykövet szerint a most lezajlott szentév „olyan jól vált be'', hogy olasz és vatikáni körökben már most azon gondolkoznak, mikép lehetne a jövőre valami új olyan vonzerőt kitalálni, mely az ideihez hasonlóan ily erkölcsi és anyagi hasznot hozna mindkét fél számára. A panem et carcenses jelszava még ma is áll a rómaiakra nézve, a kenyérről Mussolini gondoskodik, míg а szórakozásokat az egyház vállalta magára. Az olasz nép évszázadok óta gyakorolt és művészi színvonalra fejlesztett hagyománya, az idegenek kizsákmányolása még a mai gazdaságilag oly nehéz időkben is meglepő sikerrel járt és ha emellett még az idesereglett zarándokok pénzben ugyan alaposan megfogyatkozva, de lelkiekben gazdagodva hagyták el az örök várost, a most lefolyt anno santo mindenkire más és más, de tagadhatatlan előnyökkel járt."11 Az iratokból jól kidomborodik az, hogy a rendkívüli szentéwel a pápaság megcsappant jövedelmeit akarta fokozni. Nem, azonban rámutatnak arra, am.it már fentebb említettünk, hogy a mélyebb és fontosabb cél az 1933-as szentév meghirdetésénél a válság következtében forradalmasodó tömeg öntudatosodásának akadályozása, osztályharcának tompítása. Mint ahogyan a jubileumi év meghirdetésénél helytelen volna a követi jelentések alapján csak arra a következtetésre jutnunk, hogy a Vatikán legfőbb célja jövedelmeinek emelése, ugyanúgy alapvetően hibás volna az a megállapítás is, hogy a pápai széket a világválság csupán bevételei megcsappanásának szempontjából érdekli. Az érdeklődésnek ennél mélyebb oka is van. A katolikus egyház fejének legfőbb törekvése a burzsoázia uralmának fenntartása s az elnyomott osztályok és népek osztályharcának fékezése. A válság idején a Vatikán ilyenirányú tevékenysége fokozottá válik, ha a pápa közben nem is feledkezik meg kincstára megtöltéséről sem. Ezen alapvető cél, a kapitalizmus fenntartása' és a dolgozók lefegyverzése érdekében, adta ki a pápa különböző enciklikáit. Ezek közül főleg a Quadragesimo Anno-ban (1931. máj. 15.) XI. Pius tanújelét adta annak, hogy felismerte a szociáldemokrácia lényegét, a szociáldemokrata vezetőknek a burzsoáziát kiszolgáló tevékenységét. Ez az enciklika mintegy- utat kíván mutatni a burzsoá kormányoknak a szociáldemokrata párttal kapcsolatos állásfoglalásra. ... „a szocializmus nemcsak a nyers erőszak használatát veti el, hanem az osztályharcot és a magántulajdonellenességet is többé-kevésbbé mérsékelte... Elijedt a saját elveitől és azok következményeitől, amelyeket a kommunizmus hiánytalanul levont, s látszólag visszaindul olyan igazságok "felé, amelyek a kereszténység hagyományos kincsei... Tagadhatatlan, hogy a szocialisták sok programmpontja nagyon közeláll a keresztény társadalmi reformnak követeléseihez... a mérsékelt szocializmus követelései már nem különböznek az emberi társadalmat a keresztény elvek alapján megújítani akaróknak kívánságaitól és követeléseitől."1 3 11 Küm. Pol. 54. 1934. 1106. sz- 1934. ápr. 2. 12 XI. Pius pápa Quadragesimo Anno kezdetű apostoli körlevele. Bp. 1932. 59—61. 16*
