Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kulcsár Zsuzsanna: Adalékok a Vatikán politikájához az 1929-33-as világgazdasági-válság éveiben 239
244 kulcsár zsuzsánna \ Az ugyanebben az évben kiadott Nova Impendet vagy De Asperrimo Rei kezdetű enciklikát a pápa kifejezetten a gazdasági válság következtében kialakult helyzet miatt bocsátotta közre. „Üj veszedelem fenyegeti a Reánk bízott nyájat, sőt már sújtja is a legkeményebben azt a leggyengébb részét, melyet különös szeretettel ölelünk fel: a gyermekeket, a proletárságot, a kézműveseket". •. attól is lehe még félni, hogy a munkanélküliség fennebb említett sebe egyre súlyosabb lesz és a munkátlan családok nem enyhített nyomora — amitől Isten óvjon! — zavargásokhoz vezer. Minderre rettegve gondol a mi atyai szívünk... Felemeljük szavunkat azokhoz, akikben él a krisztusi hit és szeretet: fölhívást a karitász és segélyezés, mintcgy keresztes hadjáratára. Az ilyen enyhítheti a test éhségét és erősíteni fogja a lelket, ismét föléleszti az emberekben a hitet ós elhessegeti a szomorú gondolatokat, amelyeket a nyomorúság sugall a lelkeknek .. ."1 3 A katolikus egyház feje ezzel az enciklikával egyrészt a vagyonosokat figyelmezteti arra, hogy a válságsújtotta tömegek forradalmasodásának jótékonykodással igyekezzenek elejét venni, másrészt arról akarja meggyőzni a nyomorgó százmilliókat, hogy helyzetük javulását csupán a tőkések jóakaratától várhatják. Egyszersmind megkívánja, hogy a szegények a kapitalisták alamizsnáját hálás szívvel fogadják és keresztényi türelemmel várják a válság enyhülését, a rendkívül nagymérvű nyomor évei helyett a „rendes", szokásos nyomorgás éveit. A Nova Impendet enciklika kenetes szavaihoz, amelyek a munkásokat, mint „a Szentatya legkedvesebbjeit" emlegetik, igen jól illik, mint háttér, XI. Pius kijelentése a munkanélküli segélyről. Barcza kihallgatásakor a pápa „a munkanélküliségre terelte a szót megjegyezve, hogy szerinte a munkanélkülieknek némely államban nyújtott állami segélyt erkölcstelennek és haszontalannak tartja, mivel az csiak burkolt prémium a lustaságra és hasznot nem hajt."1 4 Igaz, hogy „ő Szentsége" a munkanélküli segélyről való véleményét nem nyilatkoztatta ki egyik enciklikájában sem. A pápaság az imperializmus korában ugyanazt a szerepet kívánja játszani, mint a középkorban: a rendszer ideológiai támasza, az uralkodóojsztály érdekeinek nemzetközi koordinálója, összefogója akart lenni. Felismerte, hogy mit jelent a Szovjetunió léte a dolgozók osztályharcában. Ezért a Vatikán a maga és a tőkés rend érdekeinek szolgálatában valóságos „keresztes hadjáratot" hirdet a világ békéjéért küzdő, a szocializmust építő Szovjetunió ellen. XT. Pius és egész bíbornoki kara, élén Eugenio Pacelli vatikáni kancellárral (a jelenlegi XII. Piussal) minden alka'mat megragad, hogv szóban és írásban rágalmazza a Szovjetuniót. A katolikus főpapok fáradhatatlanul nyilatkoznak és írják cikkeiket a szovjetek országa ellen. Az Osservatore Romano, a Vatikán hivatalos lapia külön rovatot nyit a Szovjetunió rágalmazásának céljaira. Minden lehető módon terjesztik a Szovjetunió vallásüldözéséről, földalatti propagandájáról kitalált hazug meséket. „A bíhornok államtitkár úr mai látogatásom alkalmával azon kérdésemre, hogy az ő információi szerint milyennek ítéli meg az általános európai helyzetet, oda nyilatkozott, hogy a különböző nunciusok jelentései és a Vatikánba érkező egyéb információk szerint az általános európai helyzet politikailag felette bonyolultnak, gazdaságilag pedig igen súlyosnak látszik. Pacelli bíbornok nézete szerint az egyes európai nemzetek és kormányok a közöttük fennálló politikai súrlódások és ellentétektől nem látszanak eléggé észrevenni azon nagy és minden nemzetet egyaránt fenyegető veszélyt, melyet mindnyájunk részére az orosz szovjet földalatti propagandája és gazdasági dumping háborúja jelent. 13 Nemzeti Üjság 1931. okt. 7. 14 Küm. Pol. 54. 1932. 2428. sz. 1932. okt. 20.
