Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kovács Endre: Mickiewicz és a magyar szabadságharc 197

MICKIEWICZ ÉS A ilAGYAR SZABADSÁGHARC 211 „Nincs erre egyszerűbb és hatásosabb módszer. Ha azt akarjátok, hogy az eskü szentsége és az adott szó becsülete felujuljon, tartsátok be magatok a politikában az eskütöket s adott szavatokat, melyek köteleznek benneteket a nemzetek iránt. Panaszkodtok, hogy a hit süllyed, hogy önzés marcangolja, hogy nincsenek kegyes cselekedetek! Nincs rá jogotok. A gyilkos, akit azzal vádoltok, hogy megölte testvérét, a szülőaitya, aki elhagyta gyermekeit a megrögzött uzsorás, aki ellen az a vád, hogy tönkretette szomszédját, ezek mind joggal kérdezik meg tőletek: mit tottetek ti Rómával, Lengyelországgal, a magyarokkal!"21 Mickiewicz mélyen hibáztatja, hogy a francia kormány, melynek meg lettek volna eszközei hozzá, egy lépést sem tett a megtámadott népek érdekében. Továbbra is rendületlenül hisz abban, hogy Franciaország a haladás igazi hazája, de látja azt is, hogy Franciaország kormánykerekénél olyan vezetők állnak, akik hűtlenek lettek a nemzet hagyományaihoz. A francia nemzet azonban a jövőben sem ejtheti ki a kezéből az iniciatívát, de ez az iniciativa nem abból fog állani, hogy kiszolgálják az orosz cár, Radetzki és a bankárok szövetségeseit.2

2 Még egy ízben találkozunk a megszűnés felé haladó lap hasábjain a magyar szabadságharc emlékével. Mickiewicz semmiben sem revideálta kezdettől fogva elfoglalt rokonszenves állásfoglalását. A magyar szabadságharc az ő szemében nagy lehetőség, messze jövőbe kiható példamutatás, olyasféle, mint a lengyelek 1830. évi felkelése, mely hosszú időn át vigasza volt az Európa legkülönbözőbb harcterein hazájuk szabadságáért küzdő lengyel katonáknak s amely, túllépve a lengyel határokat, összeurópai üggyé, az egész haladás ügyévé lett. A nemzetek magatartásártak próbaköve lett, hogy miképp reagálnak a lengyel szabadságharcra. „1789-től kezdve minden forradalom intenzitását és életképességét aszerint kell értékelni, hogyan viszonyult Lengyelországhoz", mondja Marx.23

Ugyanilyen fontos szerepet tulajdonított Mickiewicz annak, hogy milyen módon válaszoltak az egyes népek a magyar szabadságharcra. Az orosz-török viszály jelentkezésekor (1849 okt.) szemére veti a törököknek, hogy nem léptek közbe akkor, amikor a cár megtámadta Magyarországot, hiszen a török kormánynak gondolnia kellett volna arra, hogy a magyarországi betörés után a törökök következnek. „Még ha feltesszük is, hogy Törökország semmiféle támogatásra nem talált Angliánál és Franciaországnál, minden esetre fel kellett volna használnia a magyarországi háborút arra, högy minden erejével megpróbálja visszaállítani a magyarok önállóságát. Nem valószínű, hogy Törökország a jövőben még egy hasonló alkalomra talál. S mert nem merte, vagy ne>m akarta összekötni a maga ügyét az igazságtalanul üldözött rokonnemzet ügyével, lehet., hogy a jövőben valamennyi szomszédjától magára hagyatva lesz kénytelen harcolni."24 A cári politika agresszív lépéseinek kommentárjaiban még többízben felmerül a magyar kérdés, de már csak az események illusztrációjaként. A költő a gúpy hangján emlékezik meg a francia kormányköröknek azokról a kezdeményezésedről, melyek a cár előretolt érdekeit akarják megzavarni. Ezeknek az akcióknak a legkisebb foganatjuk sincs: a cár egyáltalán nem ijed meg sem a francia, sem az angol hajóhadtól. A diplomáciai kapcsolatok terén ironikusan emlékezik meg a francia diplomáciai levelezések alacsony szatócs-szelleméről, ami nagyon is egyezik a francia kormánykörök igazi politikai érzéseivel. „Emlékezzünk vissza az oroszok magyarországi betörésére, amikor Drouin de Lhuvs jegyzéke kijelentette, hogy Franciaország erre az intervencióra nem fog részvétlenül tekinteni." 21

U. o. 1849 szept. 5. 22

U. o. 1849 szept. 26. 23

Marx—Engels Összes Művei. XXII., 165. L, oroesul. ' 24

U. o. 1849 okt. 4. *14