Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kovács Endre: Mickiewicz és a magyar szabadságharc 197
212 kovács ENDRE 1849 október 16-án & Tribune des Peuples lengyel munkatársai nyilatkozatot tettek közzé a lapban, melyben bejelentik, hogy kiválnak a szerkesztőségből. A nyilatkozatot a szerkesztők nevében Mickiewicz írta alá. A nagy költő néhány év múlva tettekkel mutatta meg, hogy a szabadságnak nemcsak elvben, hanem a gyakorlati harcban is híve. Az 1848—49-es évek tapasztalatai azonban elkísérték további útjára és bár nagy csalódások érték, harci kedve nem lankadt, elment Törökországba, hogy karddal harcoljon a törökök szabadságáért, mely egyben a lengyelek szabadságát is jelentette. Visszatekintve az eseményekre, idővel arra a meggyőződésre jutott, hogy a „népek tavaszá"-nak bukását nemcsak az abszolutizmus erőinek túlsúlya okozta, hanem a szabadságmozgalmak élén álló polgári politikusok nemzeti önzése is. Al. Chodzko naplójában Mickiewicznek ezt az érdekes nyilatkozatát olvashatjuk: „... Az európai felkelések, melyek az 1848-as párisi forradalom hatása alatt a köztársaság nevében az egyenlőség, testvériség, szabadság jelszavával indultak —• mindenütt hűtlenek lettek e jelszóhoz. A németek a Német Köztársaság fenntartásáról beszéltek s egyben arról, hogy elveszik a franciáktól a Rajnántúli területeket és megkaparintják a szlávok birtokait. A magyarok, az ő Kossuthjuk, nem vette be a testvériségbe a horvátokat és a magyarokon kívül nem ismert el senkit. Piémont be akarta kebelezni Olaszország maradványait. Franciaország mindjárt Lamartine első kiáltványa útján megtagadta a többi nemzet szabadságjogainak az elismerését. Kijelentette, hogy csak a saját határait fogja megvédéni. Párisban elkezdték kiűzni a vasútvonalakon dolgozó angol, német stb. ouvriereket, hogy az űrt franciákkal töltsék be. Circourt francia követnek kifejezetten , utasítása volt rá, hogy ártson Poznanban a lengyel demokratáknak .. . A reakció ki tudta használni a demokratáknak ezt az önzését és nagyobb nehézségek nélkül verte le a szép és igaz ügy rossz képviselőit. Franciaországban az ellenállás tovább tartott, de december 2-án (1951 dec. 2. Napoleon Lajos államcsinyje. A ford.) egy csapással leverték."25 A magyar szabadságharcnak a szláv világban kevés olyan híve volt, mint a lengyelek nagy költője. A Tribune des Peuples cikkei azt bizonyítják, hogy Mickiewicz helyesen fogta fel a magyar nép nagy megmozdulását; a szerep s jelentőség, melyet a magyar forradalomnak tulajdonított, nem volt túlzott. A februári forradalom hagyományait képviselő költő és publicista hitt a magyar szabadságharc jogosságában, kívánta e harc végső sikerét és az európai szabadságeszme zálogát látta a magyar szabadságharcosokban. Lángoló üzenete nem jutott el azokhoz, akiknek címezte, a történelmi dokumentum azonban most, száz év távlatában közelebb hozza a dolgozó magyar néphez a költő alakját.2 6 KOVÁCS ENDBE 25 H. Szyper: Adam Mickiewicz, 1647. 224. 1. 26 A lengyel Mickiewicz-irodalom a felszabadulás óta jelentős mértékben gazdagodott. A történelmi és irodalomtörténeti munkák egész sora segít közelebb hozni Mickiewicz igazi egyéniségét a mai olvasókhoz. A költő mellett szóhoz jut a politikus és a publicista Mickiewicz. Az ilyen jellegű feldolgozások közt első helyen említhető Szyper műve (Henryk Szyper: Adam Mickiewicz, poéta i eztowiek czynu. 3. kiad.), mely a költő publicisztikai munkásságát és ezzel kapcsolatban forradalmi jelentőségét világítja meg. Nagy figyelmet szentel Mickiewicz forradalmi publicisztikájának Mieczysíaw Jastrun is állami díjjal kitüntetett életrajzában (M- Jastrun: Mickiewicz, Panstwowy Instytut Wydawniczy 1949.). Mickiewicz oroszországi tartózkodását, a cári birodalomhoz való viszonyát számos tanulmány új adatai teszik ismertté. (S. Fiszmann: Mickiewicz w Rosji 1949; L Gomolicki: Dziennik pobytu Adama Mickiewicza w Rosji 1824—1829. 1949.) A jubileumi irodalomból Kleiner híres művének új kiadása mellett (J. Kleiner: Mickiewicz I—По 1948.) a Pamiçinik Literacki 38. évfolyamának tanulmányai figyelemreméltók. Mickiewicz publicisztikai írásainak magyarnyelvű szemelvényei a Mickiewicz Válogatott Írásai (Budapest 1950.) c. kötetben olvashatók.
