Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kovács Endre: Mickiewicz és a magyar szabadságharc 197
208 kovács endre A magyar földön küzdő hős lengyel harcosok elismerő jellemzése néhány nap múlva megismétlődik a Tribune-ben. Weiden gyalázkodására válaszolva, ezt írja Mickiewicz a lengyel légionáriusokról: „Biztosíthatunk mindenkit, hogy ama lengyelek között, akik Olaszországban vagy Magyarországon a szabadság hadseregeiben harcolnak, nem akad egyetlenegy sem, kinek a szeme előtt a zsold vagy az emelkedés lebegne."1 3 1849 május 5-én,Mickiewicz még szilárdan hisz a magyar forradalom győzelmeben. Abban a cikkében, melyet az orleanizmus önző, pénzéhes franciaországi politikájáról ír, a magyar szabadságharcot a francia nép legtisztább forradalmi hagyományaival, a francia nép igazi nemzetközi hivatásával hozza összefüggésbe. A francia burzsoázia — melynek gondolkodásmódját a legtalálóbban az orleanizmus kifejezés érzékelteti — rideg önzéssel minden nemzetközi eseményt abból az egy szempontból értékel, hogy mennyi hasznot hoz neki. Ennek az önző burzsoáziának semilyen nemzetközi érdek nem lehet eléggé fontos, ha nem látja meg benne a saját gazdagodásának lehetőségét. Mickiewicz szembeállítja az orleanistáknak ezzel az önző életfilozófiájával a nép magasabbrendű erkölcsiségét. A nép a forradalmakban a maga felemelkedésének eszközeit látta, a burzsoázia a hasznot mérlegelte. A francia nép 1848 május 15-é;n lelkesen állt a lengyel szabadság ügye mellé, de az orleanizmus elfojtotta benne az Éljen Lengyelország! kiáltást, mivel a „háború pénzbe kerül". „1848 dec. 10-e után győzött az orleanizmus. Azóta Olaszországot megfojtották, Lengyelországot élve eltemették, a magyarok pedig egymaguk harcolnak az európai határon az európai eszményért."14 Ugyanebben a cikkében fejti ki álláspontját a nemzeti és a szocialista felszabadulás sorrendjéről : „Ha majd Magyarország végre megszerzi önállóságát, ha Lengyelország ledobja magáról sírkövét, ha Németország és Olaszország újjászületik, ha végre valamennyi szabad nemzet kinyilatkoztatja az egyetlen, igazi, szent békét: a nemzetek békéjét, akkor valamennyi nemzet közösen hozzáfoghat a mű második, legnehezebb részéhez, ahhoz, hogy biztosítsa az egyéneknek is a közös munkával megszerzett jólétben való részesedést. Addig a demokratikus pártokban kerüljünk ki minden vitát és viszályt, mert ez csak megosztana bennünket a közös ellenséggel szemben."1 6 Mickiewicz a háború és forradalmak létrejöttének okait idealisztikus módon nem anyagi erők közreműködésében, hanem erkölcsi, eszmei rúgókban látja; a nagy népmozgalmaktól megtagad minden materiális vonatkozást. A harcban, mint mondja, a gazdagok feláldozzák vagyonukat, a szegények az idejüket s mind odaadják az életüket. A küzdelem tehát önzetlenül, magasztos eszmék: a polgári szabadság, jog, a demokratikus államforma megteremtéséért folyik. „E világ hány szerencsés embere hullott el egyszerű katonaként a szent ügyért a harctereken, amióta Varsó felkelt a szabadságért, addig a napig, amikor felragyog a magyarok végső győzelme."1 8 Nemcsak általánosságban lelkesedik a magyar szabadságharcért, megragadják ennek a küzdelemnek az egyes epizódjai; látszik, hogy április és május hónapban különös figyelemmel követte nyomon az eseményeket s mérlegelte a magyar ügyek nemzetközi kihatását s ezzel együtt azokat a tényezőket, amelyek a magyar ügyet erősítették vagy gyengíteni voltak hivatottak. 13 U. o. 1849 ápr. 14 U. o. 1849 május 5. " U. o. " U. o. 1849 máj. 7.
