Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kovács Endre: Mickiewicz és a magyar szabadságharc 197
mickiewicz és a magyar szaiiadsagharc 209 Május 13-án a Római Köztársaság fennállásának körülményeivel foglalkozik, utal arra a romboló munkára, melyet a forradalmi kormányok mellé akkreditált külföldi követségek végeznek, amidőn diplomáciai ürüggyel valójában közönséges kémkedést folytatnak. A Római Köztársaságot nem ismerte el a külföld s ez nagyon is hasznára van. A Velencei Köztársaságnak is jót tenne, ha nem ismernék el külföldön, mint ahogy „a magyarok is tökéletesen megvoltak nélküle s ezért jobban is megy nekik". Reméljük, teszi hozzá, hogy a szászok és Németországban a rajnai kormányzóság az ő példájukat fogja követni. Május 15-én az Orosz intervenció c. írásában találkozunk elsőízben Mickiewicznek az orosz beavatkozással kapcsolatos reflexiójával. Drouin de Lhuys a francia nemzetgyűlésben a Szent Szövetség felé fenyegető nyilatkozatot tett az orosz intervenció miatt. Mickiewicz óv a felesleges reményektől s mint utólag kiderült, helyesen, mert a francia miniszter tiltakozása valóban csak plátói jellegű volt. Az orosz cár kiáltványára május 22-én reagál a Tribune. A cikk így kezdődik: „Az európai reakció valódi feje, az orosz cár, kiadta kiáltványát". A cár aposztrofálása Marxra emlékeztet. A cikk utal a •ár lépésének önkényes jellegére s várható következményeire. „Az orosz cár elsőként szakad el a legális múlttól. Megveti a diplomáciai szokásokat. Lenézi azokat a jelentéktelen formulákat, melyek az európai egyensúlyról, a szerződések érinthetetlenségéről, a szerzett jogokról és a nemzetközi érdekekről szólnak. Az orosz kiáltvány egy bizonyos elvből folyik. Ezért Oroszország ellenségének fogják tekinteni mindazokat a nemzeteket, pártokat és személyeket, kik okai vagy eszközei voltak annak, amit a kiáltvány „nyugateurópai lázadásokénak nevez. Franciaországban már mindenki van annyira diplomata, hogy megértse, mely országokra vonatkozik általában a nyugati országok kitétel. Így hát a magyarokkal folytatott háború csak egy rész-operációja annak a kampánynak, mely mindama országok ellen folyik, melyekben fellángolt a forradalom."1 7 Az orosz beavatkozás nem érte váratlanul a Tribünét. A lap már korábban közölte a megindulandó kampány titkos tervét; foglalkozott azzal a titkos szerződéssel, amely a cár, az osztrák császár és a porosz király közt fennállott. A beavatkozás várható eredményét illetőleg Mickiewicz elismeri, hogy „a forradalmi pártra váró veszély akut és az orosz cár stratégiai helyzete talán kedvező", mégsem hiszi, hogy a francia reakciósok okosan járnak el akkor, amidőn már a biztos győzelemről ábrándoznak. „Igaz, hogy az orosz cárnak ma Franciaországban a burzsoázia soraiban sok híve van és maga mellett tudja valamennyi spekuláns és orleanista bankár rokonszenvét. De nem szabad elfelejteni, hogy Olaszországban, Németországban, sőt magában Oroszországban is van egy hatalmas tábor, mely sokkal inkább szembenáll a cárral, a reakció képviselőjével és az! összes reakcióssal, mint ahogy pl. Franciaországban a szocialista párt áll szemben a dolgok mai állapotával."1 8 A magyar szabadságharc legdrámaibb napjainak visszhangját azonban nem kereshetjük a Tribune hasábjain. A lap ezekben a napokban nem jelent meg. 1849 június 13-án a levert felkelés után Napoleon Lajos betiltotta a szocialista lapokat; a Tribune nyomdáját is lepecsételték, a lap több szerkesztőjét letartóztatták, maga Mickiewicz a reáváró lecsukás elől napokon át bujdosni volt kénytelen. Egyik barátja lakásán rejtőzött el. A rendőri eljárást ugyan már júliusban beszüntették ellene, de a Tribünét csak szeptember 1-én tudta megindítani. A magyar szabadságharc ügye ezután is élénken foglalkoztatta őt, a lap végleges megszűntéig, illetve a lengyel munkatársaik kiválásáig. (1849 október 16.) A magyarországi helyzet továbbra is az újság érdeklődésének előterében áll. A megnehezült politikai viszonyok kihatottak a lap életére, Mickiewicz ígéretet tett arra, hogy a jövőben csak külpolitikai kérdésekkel 17 U. o. 1849 máj. 22. 18 U. o. 1849.máj. 22. 14 Siáaadok — 7-22
