Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1
8 A. MOI.OK A március 18-i forradalom és a Párizsi Kommün kikiáltása elősegítette a szakszervezetek (syndicats professionels) és a szövetkezeti szervezetek (organisations coopératives) fejlődését. Ezek a szervezetek egyre aktívabb tevékenységet fejtettek ki és komolyan befolytak a Kommün szociális és gazdasági politikájába. A Kommün napjaiban Párizsban 34 szakszervezet (szindikátus), 43 termelőszövetkezet és 7 fogyasztási szövetkezet működött." A háború és az ostrom következtében sok szakszervezetnek csökkent a létszáma, amely abban az időben amúgy sem volt túlságosan nagy. A Kommün kikiáltása után a régi szervezetek újjáéledtek és megerősödtek, s új szervezetek alakultak. A párizsi szakszervezetek egyik legelső okmánya, amelyet a március 18-i forradalom után' kiadtak, a „Kőfaragók szakszervezeti kamarájának" kiáltványa volt. Ez a kiáltvány a március 23-ára kitűzött közgyűlésre hívta meg e szakma munkásait. A kiáltvány felhívta a munkásokat arra, hogy tömörüljenek és induljanak harcba a munkáltatóik ellen.3 4 Április 2-ára tűzték ki a Bőripari Munkások Hitelegyletének közgyűlését,3 5 április 9-én kellett összeülnie a „Nyergesmunkások szakszervezeti kamarája" közgyűlésének.3 6 A Kommün idején a párizsi lapok tele voltak hasonló értesítésekkel. A Kommün kormánya a munka- és cserebizottság (Commission du Travail et de l'Echange) útján szoros kapcsolatot tartott fenn a párizsi munkásszervezetekkel, amelyek a Kommün elé terjesztették a társadalmi átalakításokra vonatkozó terveiket. A munka- és cserebizottságot Frankel Leó munkás, az I. Internacionálé párizsi szekciói szövetségi tanácsának kiváló harcosa vezette. A pékségek éjjeli munkájának betiltásáról szóló április 20-i dekrétum a Kommün egyik legfontosabb dekrétuma. Frankel Leó az április 28-i ülésen még azt is kijelentette, hogy „a Komiműnnek ezt az egyetlen valóban szocialista dekrétumát",37 amint maga a dekrétum megállapítja, „a pékmunkások testületének jogos követelése alapján"3 8 adták ki. A sütőipari munkások, akik két éven át harcoltak ezért a reformért, lelkes helyesléssel fogadták a Kommün határozatát. Május 15-én az egyik cirkusz helyiségében ünnepi ülésre gyűltek össze a szakma munkásai. A gyűlésen 1500—2000 munkás vett részt. A gyűlés után zeneszóval és vörös zászlókkal, amelyekre olyan jelszavak voltak hímezve, mint például: „Szervezzük meg a munkát társulás útján!", „1871 — Szociális Köztársaság!", „Éljen a nappali munka!", „Vessünk véget annak, hogy az egyik ember kizsákmányolhassa a másikat!", a munkások a városháza elé vonultak, hogy hálát mondjanak a Komműnnek ezért az intézkedéséért.3 9 A Kommün legfontosabb szociálpolitikai és gazdaságpolitikai rendszabálya, mint tudjuk, az a dekrétum volt, amelynek értelmében a Párizsból elmenekült tulajdonosok ipari vállalatait a munkások termelési egyesülései kezébe adták át. Ez a, Lenin kifejezésével élve, „híres dekrétum",4 0 amelyben a Kommün megtette az első, jóllehet még félénk lépést a tőkések kisajátítása útján, azzal bízta meg a szakszervezeti kamarákat, hogy „vizsgáló bizottságot" szervezzenek a következő előkészítő rendszabályok foganatosítása céljából: 1. hogy statisztikát adjanak az elhagyott műhelyekről, pontosan leírják, 33 P. Keizsencev, Id. m. 416. 34 „Murailles politiques françaises''. II. köt. 25. 3r ' „La Révolution politique et sociale", 1. sz 1871. április 2. 38 Ugyanott, 2. sz. április 9. 37 „Procès-Verbaux de la Commune de 1871." I. köt. 543. зя „Journal Officiel", 1871 április 21. 39 Lásd J. Michelint. Un souvenir de la Commune. „Journal dee Économistes" 1871. 23. köt. 264. es köv. 40 Lenin Művei. 4. kiad. 17. köt. 114. (oroszul).
