Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1
PÁRIZS MUNKÁSAI A KOMMÜN NAPJAIBAN 9 hogy milyen állapotban vannak ezek a műhelyek és hogy leltározzák ezeknek a műhelyeknek a szerszámait; 2. hogy jelentést tegyenek erről és ebben megjelöljék azokat a gyakorlati rendszabályokat, amelyek segítségével azonnal üzembe lehetne helyezni ezeket a műhelyeket, de már nem a menekült tulajdonosok erőivel, hanem a műhelyekben foglalkoztatott munkások szövetkezeti egyesületének erőivel, 3. hogy kidolgozzák e munkásszövetkezetek alapszabályzatának tervét, 4. hogy döntőbizottságot alakítsanak, amely a tulajdonosok visszatérése esetén meg fogja állapítani, hogy a műhelyeket milyen feltételekkel adják át végleg a munkásszövetkezeteknek és milyen kártérítést fognak ezek a szövetkezetek a tulajdonosnak fizetni". A dekrétum végül megállapítja, hogy „a vizsgáló bizottságnak jelentését be kell majd terjesztenie a községi munka- és cserebizottságnak, amely aztán köteles a legrövidebb időn belül a Kommün és a munkások érdekeinek egyaránt megfelelő dekrétum-tervezetet a Kommünnek beterjeszteni''.4 1 A Kommün kormánya tehát a mumlkásszervezeteket közvetlenül bevonta a szociális viszonyok átalakítására irányuló rendkívül fontos kezdeményezésének a megvalósításába. A párizsi dolgozók nagy lelkesedéssel fogadták ezt a dekrétumot és lelkesen láttak hozzá megvalósításához. A legnagyobb volt a lelkesedés a fémmunkások körében, akik 1871-ben a párizsi proletariátus leghaladóbb részét alkották. A „Mechanikusok szakszervezeti kamarája" és a „Kohómunkások Egyesülete" április 23-án közgyűlésre hívta egybe a fémmunkásokat. A gyűlés hatarozatot hozott, amelynek értelmében két képviselőt küldöttek ki a „vizsgáló bizottságba", hogy részt vegyenek az április 16-i dekrétum megvalósításában. Az az utasítás, amelyet ezeknek a küldötteknek adtak, megmutatja, hogy milyen nagy elvi jelentőséget tulajdouítottak a mechanikai munkások és a fémmunkások a Kommün határozatainak. E történelmi jelentőségű okmánynak ez volt a szövege: „Szem előtt tartva azt, hogy a március 18-i forradalom eredményeiképpen létrejött Komműnben az egyenlőség nem maradhat üres szó, hogy harcunk, amelyet olyan bátran vívunk és amelyet mindaddig folytatni fogunk, míg teljesen ki nem irtjuk a klerikálisokat és a royalistákat, a munka gazdasági felszabadítására irányul, továbbá hogy ez az eredmény csak a munkások szervezkedése útján érhető el, amely bérmunkásokból termelési szövetkezetek tagjaivá tesz bennünket; ezek alapján a következő általános utasítást adjuk küldötteinknek: véget kell vetni a rabszolgaság utolsó formájának, annak, hogy az egyik ember kizsákmányolja a másikat; elidegeníthetetlen tőkét közösen birtokló, összetartó egyesülések útján kell megszervezni a munkát''14 2 A kibontakozó mozgalomban kiemelkedő szerepet töltött be a mechanikusok és kohómunkások szakszervezetének elnöke, Delehaye, aki az április 23-i gyűlés fontos határozatát aláírta. Delehaye néhány nappal később azzal a felhívással fordult a munkásegyesületek szakszervezeti kamaráihoz (Chambres syndicales des Sociétés ouvrières), hogy „mielőbb válasszák meg küldötteiket" a „vizsgáló bizottságba". Ugyanebben a felhívásban mutattak rá arra, hogy „a munka- és cserebizottsággal, való állandó kapcsolat megteremtése céljából a közmunkaügyi minisztérium épületében helyiséget állítottak a szervezetek rendelkezésére'1.4 3 Az április 16-i dekrétumot más szakmai szervezetek is nagy lelkesedéssel fogadták. A „Szabóipari Munkások szakszervezeti kamarája" a szervezet munkásaihoz intézett felhívásában felszólította a munkásokat arra, hogy azonnal fogjanak hozzá a Kommün dekrétuma értelmében alakítandó „vizsgáló bizottság" létrehozásához, s azt írta: „Soha még egyetlen kormány sem 41 „Journal Officiel", 1871 április 17. 42 „Journal Officiel", 1871 április 24. 43 „Journal Officiel", 1871 április 29
