Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1
PÁRIZS MUNKÁSAI A KOMMÜN NAPJAIBAN 7 Az 1871-es forradalmi nőszervezetek közül a legnagyobb a Párizs védelme és a sebesültek megsegítése céljából alakított nőszövetség volt, amelynek alapszabályzata április 20-án jelent meg.2 8 A szövetség nyilvántartásba vette azokat a nőket, akik katonai kórházakban, tábori konyhákban, barrikád-építéseken kívántak dolgozni. A kerületekben kerületi bizottságokat alakítottak, a kerületi bizottságok élére pedig a központi vezetőség került, amely szoros kapcsolatban volt a Komműnnel és szerveivel. A központi bizottság komoly tevékenységet fejtett ki; április 11-től május 14-ig 24 nyilvános gyűlést rendezett, amelyekre meghívtak „minden polgárnőt, aki hű a nép ügyéhez1 '.2 * Ezeken a gyűléseken megmagyarázták a Kommün programmját és ismertették a szövetség feladatait. A nőszövetség központi vezetőségének végrehajtó bizottsága május 6-án válaszolt a „Polgárnők csoportjá"-nak a falakon három nappal ezelőtt megjelent névtelen felhívására, amelyben az a harc beszüntetésére és Versaillesjel való megegyezésre buzdított és kiáltványt adott ki, amelyben határozottan tiltakozott a forradalmi Párizs és az ellenforradalmi Versailles „kibékülésére" felszólító felhívás ellen. „Nem, Párizs munkásnői nem békét, hanem kíméletlen háborút követelnek" — jelentették ki a szövetség vezetőnői. A kiáltvány szerzői kifejezést adtak annak a mély meggyőződésüknek, hogy Párizs női „a végső veszély pillanatában készek lesznek... a barrikádokon és az erődítményekben vérüket ontani és az életüket feláldozni a Kommünért és a Kommün diadaláért, vagyis а nép győzelméért." A központi vezetőség а kiáltvány végén megállapítja, hogy a Kommün győzelme, Versailles leverése lehetőséget ad majd a munkásoknak és munkásnőknek arra, hogy „egyesüljenek és közös érdekeikre vonatkozólag megegyezzenek, hogy utolsó erőfeszítésükkel örökre eltöröljék a kizsákmányolás és a kizsákmányolók minden nyomát". A kiáltvány a következő szavakkal fejeződik be: „Éljen a szociális világköztársaság! Éljen a munka, éljen a Kommün!"30 E nagyszerű okmány alatt, amely oly ragyogóan juttatta kifejezésre az 1871-es forradalom proletár voltát és azt д harci szellemet, amelyről Párizs dolgozó női a Kommün napjaiban tanúbizonyságot tettek, öt aláírás állott: Nathalie Le Mel, könyvkötődéi munkásnő, a szocialista mozgalom kiváló harcosa, Aline Jacquier munkásnő, Blanche Lefèvre mosónő, Leloup tanítónő és Jelizaveta Dmitrijeva, orosz forradalmárnő (Jelizaveta Lukinyicsna Tumanovszkaja), az Internacionálé aktív harcosa, aki kapcsolatot tartott fenn a Főtanáccsal és akit Marx is személyesen ismert.31 J. Dmitrijeva 1871. április 24-én, G. Junghoz, a Főtanács tagjához intézett levelében a nőszövetség tevékenységével és saját munkájával kapcsolatban a következőket írta: „Ha a Kommün győz, szervezetünk politikai szervezetből társadalmi szervezetté alakul át és Internacionále-szekciókat alakítunk. Ennek a gondolatnak sikere van; az a propaganda, amelyet az Internacionálé érdekében folytatok, hogy bebizonyítsam, hogy minden ország, s így Németország is, szociális forradalom küszöbén áll, —ez a propaganda tetszik a nőknek; gyűléseinken már körülbelül három-négyezer nő szokott részt venni".3® E szavak alapján világos képet alkothatunk magunknak arról, hogy milyen nagy tömegeket ölelt fel ez a szervezet, amelynek vezetésében egy orosz szocialista nő aktívan részt vett, és milyen népszerűsége volt a Kommün napjaiban a párizsi proletariátus haladó rétegei körében a proletár internacionalizmusnak. * * 28 „La Sociale", 1871. április 20. 28 „Le Cri du peuple", 1871. május 14. 30 „Journal Officiel", 1871. május 8. 31 Lásd róla: /. Sz. Knyizsnyik „Jelizaveta Dmitrijeva, a Párizsi Kommün hősnője" című művét „Letopiszi Marxizma", 1928. 7—8. sz. 32 „Az I. Internacionálé a Párizsi Kommün napjaiban. Okmányok és anyagok." Ogiz. Goszpolitizdat. IMEL. Moszkva, 1941. 193.
