Századok – 1950

Tanulmányok - Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. 85

88 El.EKES I »JOS* a régi, könnyű lovasfelszerelést tartotta meg, de már az ennék megfelelő könnyűlovas-taktika, szervezettség, csapatfegyelem nélkül. Taktikájában hihetőleg az egész haderő alkalmazkodott a lovagi harcmód: a tagolatlan, egysíkú, csata közben egyéni viadalokra bomló frontális támadás követelményeihez. Bandériumok s nemesfelkelők együtt: igen tarka, vegyes harci értékű, de még mindig tekintélyes haderőt képviseltek volna, ha egyszer összességükben egybegyűlnek. Csakhogy ilyen esetről — nem tervről, hanem megvalósulásról — a vizsgált korban egyszer sem hallunk. Vájjon miért nem? Elsősorban éppen a sereg feudális jellege, abból fakadó szervezeti gyöngéi, a feudális anarchiának a hadviselés területén fokozott élességgel mutatkozó alaptendenciái miatt. Ezek érvényesültek t. k. abban, hogy a megyei nemesfelkelés, ha összehívták, nem gyűlt össze vagy — ami gyakorlatilag egyremegy •— elkésett. Szervezési hibák és konkrét, eseti nehézségek mellett, melyek elemzését ezúttal mellőzzük, ennek a rendszeresen ismétlődő jelenségnek alapokát a nemességnek abban az ismert, általános törekvésében kereshetjük, hogy — megszerezvén a hadviselés monopóliumát s az ezzel járó előnyöket — a kötelezettségek, a tényleges hadviseléssel járó terhek és veszedelmek alól igyekezett kivonni magát. Ez a törekvés világosan megmutatkozik a serviensek Aranybulla-kori mozgalmától kezdve az összes fontosabb nemesi megmozdulásokban s végüiis a nemesség hadviselési kötelezettségének kiváltságokkal körülbástyázott minimalizálására vezetett. A felkelést csak égető szükség esetén, meghatározott időre, korlátolt területre lehetett egybehívni s csak védelmi háborúban, az ország határain belül volt szabad felhasználni. A nemesség vonakodása, mint főok mellett valószínűleg egyéb okok (így •I. Lajos korában külső ellenség támadásának hiánya s a király részéről talán a nemesfelkelés harci értéktelenségének felismerése) is hozzájárultak ahhoz, hogy a „generalis exercitus"-t, melyet a 14. század első felében, legalább a hadoszlások szerint keltezett oklevelek nagy számából ítélve, még elég gyakran szólítottak fegyverbe, a század második felében már egyre ritkábban hirdették meg. A haderőnek ez a része tehát, azonfelül, hogy vonakodott a hadviseléstől, gyakorlat híján nem is igen értett hozzá, akkor, amikor a török nyomás fokozódása egyre nagyobb katonai erőfeszítéseket kezdett megkövetelni. A haderő másik, jobban felszerelt s katonailag iskolázottabb része, л bandériumok zöme a főurak kezében volt. Királynak, királynénak maguknak is voltak bandériumaik; az uralkodó aulája — udvari lovagjainak, aulicus-ainak testülete — rugalmasan tágítható keretül szolgált, tagjai háború esetén kötelesek voltak meghatározott számú fegyverest állítani a királyi zászlók alá. Kétségtelen, hogy a király hadserege ilyenformán felülmúlta az ország bármely nagyurának haderejét; de éppoly kétségtelen, hogy azok együttes erejéhez képest kisebbségben maradt. A haderő viszonyai híven tükrözik a kifejlett feudalizmus államrendjének azt a jellegzetes vonását, hogv az uralkodó „primus inter pares": hatalmasabb ugyan, mint bármelyik vazallusa, de hatalmát csak a fővazallusokkal egyetértően, azok érdekeinek megfelelő módon gyakorolhatja s mihelyt ettől eltér, egységes ellenállásukkal találkozik és a'ulmarad. Zsigmond fogságának története kielégítően bizonyítja állításaink helyességét. Ezzel pedig megvilágítottuk, miért nem lehetett ütőképes a kitűnően felszerelt, gyakorlott katonákból álló banderiális haderő sem: mert zömével a nagyurak kezében, nélkülözte az egységes irányítást, ki volt téve az uralkodó-osztályon belüli harcok hullámzásának s ezek gyakoribbá válásával zömét effajta ügyek kötötték le. A századiforduló táján megnő a bárók és ligáik, átmeneti érdekszövetségeik súlya, élesednek egymás közti harcaik; a század derekára teljessé válik a felfordulás. A bárók hadai ezidőtájt főként egymás elleni háborúkkal, rablásokkal és dúlásokkal foglalkoznak honvédelem helyett. A viszonyokat szemléletesen festi — a hatalmaskodások legkiUön-