Századok – 1950

Tanulmányok - Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. 85

HUNYADI HADSEREGE Hunyadi háborúi: rövid, de dicsőséges fejezet a dunai népeknek hazájuk, nemzeti függetlenségük védelmében a hódító, terjeszkedő török nagyhatalommal vívott küzdelmei történetében. Nemcsak Magyarországot védelmezték meg, hanem, ha átmenetileg is, nagy területeket tehermentesítettek a Balkán északi részén; összefogást tettek lehetővé a veszélyben forgó népek közt s az elnyomottakban felkeltették a szabadulás hitét, a küzdelem akaratát a folytonos vereségek kábító és züllesztő tudata helyén; évtizedekre megakadályozták a dunavidéki népek leigázását, országaiknak végj vidékké vagy rájaterületté alakítását s ami ezzel együtt járt: emberéletek, anyagi javak tömeges pusztulását, a nemzetté-fejlődés bontakozó alapjainak megbontását, röviden azt a súlyos csapást, amit a török hódítás jelentett Délkelet-Európa népeinek fejlődésére. Ezek a szempontok részben már az egykorúaknái felmerültek s a későbbi szakirodalom zömében visszatérnek. De jelentőségüket senki nem ismerte fel olyan tisztán, mint Marx, a tudományos szocializmus megteremtője, ki egyetemes történelmi feljegyzéseiben szokatlanul nagy teret szentel Hunyadi török háborúinak s ezeket jellegükben, eredményeikben a legpozitívabban értékeli.1 Egyben utal arra is, amivel a hazai szakirodalom nem, vagy csak felületesen foglalkozik, hogy t. i. Hunyadi vezéri sikereit, a hadjáratok lefolyását nem érthetjük meg seregszervező tevékenységének ismerete nélkül. Valóban, a szakirodalom aránylag sokat nyújt (bár távolról sem mindig kielégítőt) a hadjáratok lefolyásáról, de csaknem teljesen hallgat а hadjáratok résztvevőiről; a seregek összetételének, szervezetének kérdéseit háttérben hagyja, vagy — erre is találunk példát — felveti, de helytelenül válaszolja meg. Tanulmányunk ezen a hiányon kíván segíteni. Ahhoz, hogy feladatunkat helyesen foghassuk fel, előbb át kell tekintenünk a seregszervezet fejlődésének néhány általános törvényszerűségét. Európa haladottabb országaiban a 15. század nagy változást hozott a hadviselés, seregszervezés területein. Megmutatkozik ez mind a haderő összetételében, mind a hadműveletek taktikai felépítésében. Lényegét röviden abban összegezhetjük, hogy a feudális hadszervezet helyét állandó és a fejedelmi központoktól függő zsoldoskötelékek foglalják el; ezzel egyidejűen a régebben csaknem egyeduralkodó nehézlovasság fokozatosan kiszorul a harcterekről s helyette megjelenik а következő századok csatadöntő gyalogságának őse, a landsknecht-típusú gyalogzsoldos-kötelék, később általánossá vált spanyol néven infanteria. Fejlődésnek indul egy sereg új fegyvernem; a régi tagolatlan, egysíkú lovagroham helyére tagolt hadrend s a csapatok együttműködésén alapuló új taktika lép. A fejlődés alapjait Engels mesterien világította meg „A feudalizmus hanyatlásáról és a burzsoázia felemelkedéséről" írt tanulmányában.2

Az áru-1 V. ö. Lándor В.; Marx jegyzetei a magyar történelemről. Üj Hang 1941/IV. 48. s к. * A német parasztháború (Budapest, Szikra, 1949) 140—152. Az alábbi idézet: 144—145. — Gyalogság és tűzfegyver viszonyára v. ö. Anti-Dühring (Idegennyelvű Irodalmi Kiadó. Moszkva, 1947) 520.