Századok – 1950

Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37

RÉTI LÁSZLÓ beigazolást nyer, hogy visszaélés vagy bűncselekmény tényleg nem történt, a kormány az autonómiát haladéktalanul visszaállítja. A segélyegylet a belügyminiszter által kívánt alapszabálymódosítás mellett a szakegyesülettől függetlenül visszaállíttatik. A kormány egy a szociáldemokrata munkásság által benyújtandó lista alapján intézkedni fog, hogy az egyes szakszervezetek helyenkint elrekvirált helyiségei, az elkobzott vagyon, bútorok és egyéb fölszerelési tárgyak visszaadása — amennyiben és ahol csak erre a lehetőség megvan — megtörténjék. Ahol pedig a helyiségek már vissza nem adhatók, a kormány gondoskodni fog megfelelő más helyiségek kiutalásáról. 3. Az Általános Fogyasztási Szövetkezet ügyében. Az értekezlet megállapítja, hogy az Altalános Fogyasztási Szövetkezet ügyét a kormány és a szociáldemokrata munkásság megbízottai között már előbb létrejött külön megállapodás szabályozza. 4. A szociáldemokrata munkásság megbízottai előadják, hogy az internálások és jelentkezési kényszer fenntartása annyira a zaklatás jellegével bír, hogy méltán kelt izgalmat a társadalom széles rétegében és ad okot arra, hogy a nyugtalanságot fokozza. De egyébként is mind az internálás, mind a jelentkezési kényszer az állam szempontjából sem az a módja a preventív intézkedésnek, amely a kívánt célt szolgálhatná. Az internálások úgy történnek, hogy rendszerint, akik büntetésüket már kitöltötték, vagy ellenük többszöri feljelentés történt, de elítélésükre vagy fogvatartásukra ok nem forog fenn, az aggályos vagy veszélyes meghatározás fogalma alapján internálják őket. A legutóbbi időben pedig, ha az internálások nagy arányban nem is történtek, de annál több embert helyeztek rendőri felügyelet és jelentkezési kényszer alá. Hetenkint kétszerháromszor kell a hét bizonyos napjain jelentkezni azoknak, akiket részben a helyi hatóságok, részben a felsőbb hatóságok erre köteleznek. Budapesten és környékén tízezrével vannak emberek ilyen jelentkezési kényszer alatt, akiket ez a jelentkezési kényszer kenyérkeresetükben meggátol és ennélfogva csak az elkeseredést tartja bennük ébren. A kormány kijelenti, hogy az internálás intézményét, tekintettel a bolsevista agitációnak az oroszországi hadifoglyok visszatérése folytán megnövekedett veszélyére, fönn kell tartani. Kész ellenben az állami és társadalmi rend védelme szempontjából foganatosított internálásokat a minimumra, azaz a terroristákra, kommunista agitátorokra és más közveszélyes egyénekre csökkenteni. Ehhez képest a kormány kész a szociáldemokrata munkásság által benyújtandó névjegyzék alapján mindazoknak az internáltaknak szabadonbocsátását engedélyezni, akikért a szociáldemokrata munkásság (szakszervezetek) erkölcsi felelősséget vállal. A kormány kész lelkiismeretes megfontolás tárgyává tenni minden olyan a szociáldemokrata munkásság által javaslatba hozandó garanciát, mely biztosítja, hogy ezentúl internálás alá a közérdekre gazdaságilag káros egyéneken kívül csak azok kerüljenek, akik az állami és társadalmi rend szempontjából mint veszedelmes kommunista agitátorok, különös veszélyt jelentenek. Kijelenti továbbá a kormány, hogy az a gyakorlat, melynél fogva olyanok, kik büntetésüket már kiállották, internáltattak — megszűnik és ezek szabadulásuk után oly elbánás alá esnek, mint minden más állampolgár. A jelentkezési kényszer, azaz a rendőri felügyelet, mint normális államrendészeti postulátum, teljesen meg nem szüntethető, azonban az ez alá esők számát a kormány a minimumra fogja csökkenteni. A kormány különös súlyt vet arra, hogy még azokra nézve is, akiknél ez fenntartatik, úgy gyakoroltassék, hogy az illetőt munkájában, keresetében ne akadályozza, tehát a jelentkezés munkanapokon semmi esetre sem követeltessék. Kijelenti a kormány, hogy a szociáldemokrata munkásság részéről sérelmesnek talált esetek egy benyújtandó névjegyzék alapján azonnal revisió alá vétetnek és mint az internálásoknál — esetleges normális garancia megkívánása mellett megszüntettetnek.