Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
A BETHLEN.—РЕVER PAKTUM A szociáldemokrata párton belüli ellenzékiség kérdése ezzel végkép tisztázottnak volt tekinthető. Persze ezután is, ameddig csak maga a szociáldemokrata párt létezett, mindig újra és újra, szükségszerűen felléptek a pártban ellenzéki hangok és ellenzéki csoportok. Mindig újra akadtak olyanok, akik elégedetlenek voltak a párt áruló politikájával és elégedetlenségüknek egyénileg vagy szervezetten, hangot is adtak. A Bethlen-Peyer paktum nyilvánosságra hozása és az ezzel kapcsolatos harcok a szociáldemokrata pártban, valamint az MSzMP létrejötte és harcai azonban világosan tisztáztak egy kérdést. Azt, hogy a munkásmozgalomban nem lehetséges, mint általában a politikában sem, középút a proletariátus osztályharcos mozgalma és a burzsoázia munkásellenes politikája között, hogy nincs a kettő között egy harmadik út. A szociáldemokrata pártban ezután fellépő ellenzéki mozgalmak igen rövid idő alatt eljutottak mindig a válaszúthoz: vagy előre menni az osztályharc útján, és ez természetesen egyet jelentett azzal, hogy közeledni az illegális Kommunista Párthoz és a Szovjetunióhoz — vag у pedig visszariadni ettől a döntő, elhatározó lépéstől és akkor menthetetlenül felőrlődni, visszakerülni az áruló jobboldali szociáldemokrácia soraiba. Semmiféle baloldali frázispuffogtatás, semmiféle álradikalizmus nem tudta többé tartósan elleplezni vagy elodázni ennek a döntő lépésnek a szükségességét. Az igazi baloldaliság, a forradalmi marxizmushoz való hűség kritériuma a Szovjetunióhoz és az illegális Kommunista Párthoz való viszony lett. Abban azonban, hogy a kérdések ilyen tisztán és világosan állottak, igen jelentős szerepe volt a Bethlen—Peyer paktum nyilvánosságra jutásának és a körülötte lezajlott harcoknak. IX. A Bethlen—Peyer paktum nemcsak egy egyszerű megállapodás volt az ellenforradalmi rendszer kormánya és a magyar szociáldemokrata párt vezetői között. Ez a paktum elvi és gyakorlati téren egyaránt első összefoglaló doku. mentuma volt az árulások ama hosszú sorozatának, amely a magyar szociáldemokrácia politikájának lényegét alkotta mindaddig, amíg Magyarországon szociáldemokrata párt létezett. Ezért mondotta joggal Rákosi Mátyás már 1926-ban, törvényszéki tárgyalásán az utolsó szó jogán, amikor a magyar dolgozó nép hát nagy történelmi perét felsorakoztatta: „Az ötödik per az, amelyet Magyarország dolgozó népe az utóbbi időben folytat a szociáldemokrata párt ellen. Ez a párt az egyetlen legális munkáspárt Magyarországon. Mióta e párt a proletárdiktatúrát elárulta, hol nyíltan, hol titokban odaállt az ellenforradalmi uralkodó osztályok mellé és a szó legszorosabb értelmében küzdött a proletariátus ellen. Az ellenforradalom első idejében minisztereivel akasztatott. Az internálást nem kifogásolta, a gyorsított eljárást ámennel szentesítette. Bethlen miniszterelnökkel kötött paktumában erkölcsi bizonyítványt állított ki az ellenforradalom részére, a földmunkások és vasutasok egyesülési szabadságát áruba bocsátotta és eladta. A szanálás elleni küzdelemnél paktumot kötött. A nyomdászoknak a Népszava érdekében indított akcióját rútul hátbatámadta. Legitimistákkal és országoshírű panamistákkal szövetkezett a „demokratikus blokk"-ban. A munkásság minden megmozdulását leszerelte és leszereli ma is. Lehetetlen felsorolni annyi bűnt, amennyit napról-napra elkövet. Annyi azonban bizonyos, hogy a munkásság elkesedése és útálata e párttal szemben nőttön-nő és a szociáldemokrata párt minden denunciálása, minden terrorja és népbolondító látszatharca ellenére ez a per úgy fog végződni, hogy a szociáldemokrata párt a porondon marad."11 6 111 A Rákosi-per, Bp, 1950, 137 о.
