Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
«76 BÉTI LÁSZLÓ A paktum valójában szimbólumává vált a szociáldemokrata árulásnak. Kifejezője volt mindannak, ami korhadt és szennyes volt ebben a pártban, amelyet Lenin joggal nevezett a „burzsoázia képviseletének a munkásosztály soraiban". A paktum szellemében működött a magyar szociáldemokrácia, amikor a világgazdasági válság idején hátbatámadta a munkásosztály áldozatos harcát a válság kapitalista megoldása ellen és újra felelevenítette a nyugati szociáldemokráciák „szervezett kapitalizmus"-ról szóló, a tőkés rendszer megmentését célzó régi, kopott elméletét. A paktum szellemét frissítették fel és fejlesztették tovább Peyerék a második világháború küszöbén, amikor támogatták a magyar burzsoáziát a német fasizmus kiszolgálásában és a második világháború alatt, amikor hátbatámadták a Kommunista Párt harcát a munkásegységért és a fasisztaellenes nemzeti összefogásért. Ennek a peyeri paktumpolitikának volt a következménye, hogy a munkásosztály nem tudta idejében létrehozni az egész dolgozó nép fasisztaellenes szabadságharcát. Ezért mondja a Magyar Dolgozók Pártjának programmnyilatkozata: „A magyar munkásmozgalom szakadása, a Szociáldemokrata Párt áruló peyerista vezetése, a sovinizmus mérge volt a döntő oka a paraszti és kispolgári tömegek tétlenségének és ingadozásának, a demokratikus erők gyengeségének és elkésett szervezkedésének a nemzetellenes háború és a hazaáruló Horthy-rendszer ellen."11 7 A paktum szellemét „fejlesztették tovább" a magyar szociáldemokrata vezetők a felszabadulás utáni időkben is, amikor a változott körülmények között más eszközökkel folytatták a burzsoázia támogatásának és most már a burzsoázia restaurációjának a politikáját. Ezt a célt szolgálta a peyerek, bánok, szederek, kéthlyek és társaik egész tevékenysége. Ezért mondotta Rákosi elvtárs a DISZ alakuló kongresszusán: „— Szólnom kell a jobboldali szociáldemokratákról, akiknek régi bűneit a népi demokrácia eddig nem kérte számon és akik emiatt felbátorodtak s most, amikor az imperialista háborús gyújtogatok hangosabban csörtetik kardjukat, újra mozgolódnak. Ezek a jobboldali szociáldemokrata vezetők a felszabadulást megelőző negyedszázadban Horthynak és reakciójának voltak helytartói a munkásság között. Ők voltak azok, akik tajtékozva szórták a rágalmat, a mocskot a Szovjetunióra, akik a dolgozók között, a munkásszervezetekben felkutatták a kommunistákat és kiszolgáltatták őket Horthy véres pribékjeinek. Ők voltak a második világháborúban mdnden felszabadító mozgalom kerékkötői, ők gondoskodtak arról, hogy a magyar gyárak teljes gőzzé) dolgozzanak a német fasiszták háborújára, hogy ne legyen szabotázs, ne legyen selejt, s az ő besúgásukra vitték a kínzókamrákba, vagy a büntetőszázadok „mozgó vesztőhelyeire" a forradalmi munkásokat. — Ezek az urak egy ideig meglapultak, de az utolsó időben újra működésbe léptek. Most persze egész más a működésük. Most ők azok, akik lazítják a fegyelmet, növelik a selejtet, tanácsokkal látják el és bátorítják a normalazítókat, a bércsalókat, a táppénzcsalókat, terjesztik az ellenség rémhíreit, igyekeznek aláásni a dolgozók jó hangulatát... Szövetkeznek az imperialisták ügynökeivel, együttműködnek népünk szívós ellenségeivel, az egyházi reakcióval. Népi demokráciánk most rájuk irányítja a közfigyelem fényszóróját és nekilát, hogy ezeket a régi árulókat, akik demokráciánk fellegvárában, az ipari munkásságon belül szolgálják az ellenséget, végleg leleplezze és ártalmatlanná tegye."118 De a paktum áruló szellemében működtek azok az úgynevezett „baloldali" szociáldemokrata vezetők is, akiket ugyancsak Rákosi elvtárs leplezett le, mint a burzsoázia megvásárolt ügynökeit: MDP Programmnyilatkozat. 118 Rákosi Mátyás beszccle a DISz I. kongresszusán.
