Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
«72 BÉTI LÁSZLÓ „Április 14-én alakult meg a Magyarországi Szocialista Munkáspárt. A burzsoázia és a szociáldemokrata vezérek legnagyobb rémületére... Szakszervezeti kizárásokkal, munkából való kidobatásokkal igyekeztek elijeszteni a munkásokat pártunktól. Hiába. A munkásság tudja, hogy osztályharcot nem lehet megvívni áldozatok nélkül és azt is tudja, hogy osztályharcát Magyarországon nem utolsó sorban éppen az áruló szociáldemokrata párt ellen és ellenére kell megvívnia."10 0 A szociáldemokrata vezérek „harci módszereire", amelyekkel az ellenzéket, majd az új Szocialista Munkáspártot akarta ártalmatlanná tenni, már láttunk néhány példát. Az MSzMP-nek az Internacionáléhoz intézett beadványa ezeket mondja: „A pártvezetőségnek, amikor a Vörös Segélytől kapott pénzek vádját hangoztatta: tudnia kellett, hogy ilyen nyílt denunciálás üldöztetést és börtönt jelent. Mégsem riadt vissza tőle, mert minden áron meg akarta akadályozni, hogy a wieni határozatoknak megfelelően dolgozhassunk a pártban, a párt helyes fejlődése érdekében."1 0 '' Az MSzMP vezetői persze nem tudták és nem tudhatták, hogy Peyerék nem elégedtek meg puszta denunciálással. ök, akik a kormányt vádolták „zsarolással" a paktum aláírásával és nyilvánosságra hozásával kapcsolatban, most még a politikai zsarolástól sem riadtak vissza, hogy az MSzMP veszélyes — számukra veszélyes — tevékenységétől megszabaduljanak. Éppen ebben az időben kavarta fel a politikai életet Beniczky ödön volt belügyminiszter nyilatkozata, amelyben leleplezte Horthyt, mint a Somogyi gyilkosság értelmi szerzőjét. A szociáldemokrata pártvezetőség megragadta a kínálkozó alkalmat és a következő „ultimátumot" küldte a kormánynak: „Abban az esetben, ha a kormány most sem mutat hajlandóságot arra, hogy a szociáldemokrata párt követelését mindenben teljesítse, a parlamenti frakció a képviselőházban viharos gyűlés keretén belül nyomatékosan fogja követelni a Kormányzó Ür ö Főméltóságának felelősségrevonását, illetve lemondását. Viszont a szociáldemokrata párt a meginduló tárgyalások folyamán éreztetni fogja a kormánnyal azt is, hogy hajlandóságot mutat akciójának leépítésére abban az esetben, ha a kormány a párt követeléseit teljesíteni fogja." Négy követelést állítottak fel, amelyek közül az első és legfontosabb volt: „1. A Vági-párt működésének megakadályozása." Nem a gyilkosok leleplezése, hanem a legális forradalmi munkáspárt megsemmisítése volt tehát a szociáldemokrata vezérek számára a legfontosabb soronlévő feladat. A kormánnyal akkor kötött megállapodásról nincs adatunk. Tény azonban, hogy a „viharos gyűlés" és a lemondás követelése elmaradt, viszont a kormány, ha nem is tiltotta be azonnal az MSzMP-t, az ellenforradalmi terror minden eszközével igyekezett azt minél gyorsabban megfojtani. Ebben továbbra is bízvást számíthatott a szociáldemokrácia denunciáló tevékenységére. Az MSzMP vezetősége a számtalan felsorolt denunciálás és árulás alapján megállapítja: „Nincs olyan nemzetközi fórum, amely ilyen előzmények után meg nem állapítaná, hogy: 1. а pártszakadásért а pártvezetöséget terheli a felelősség. 2. a pártszakadást a pártvezetőség olyan erkölcstelen, m'égèngedhetetlen cselekkel és eszközökkel provokálta, amelyeket a legélesebben el kell ítélni és meg kell bélyegezni... Mi vádat emelünk a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetősége ellen: hogy a pártvezetőség az Internacionálé wieni határozatait nemcsakhogy egy pillanatig sem respektálta, hanem, hogy a legreakciósabb polgári pártokkal való kapcsolata folytán a községi választásoknál fokozott mértékben megismételte a Bethlen 10 " U. o. Kiemelések az eredetiben. R. L. t0? „Ítéljen az Internacionálé!'*, 7. o.
