Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
A BETHLEN—PEYER PAKTUM .77 paktum vétkét, azt a bűnös lépést, melyet a wieni bizottság határozata úgy jellemzett, hogy az ellentmond a munkásmozgalom hagyományainak és erkölcsi alapelveinek; hogy a szociáldemokrata párt vezetősége tudatosan idézte elő a pártszakadást; hogy a szociáldemokrata párt vezetősége a párt belső ellenzéke, később pedig a Szocialista Munkáspárt tagjai és vezetői ellen olyan minősíthetetlen módon lépett fel, hogy az az Internacionáléban való tagsággal összeegyeztethetetlen."10 8 A II. Internacionáléba helyezett ilyen reménységek természetesen csalókáknak bizonyultak. Ez az Internacionálé nem egységes világpárt volt, amelynek központja irányítja és vezeti az egyes országok pártjait, hanem csak afféle sóhivatal, amely időnként összeült tanácskozni, de amelynek határozatai csak tanácsok voltak, senkire, semmiféle kötelező erővel nem bírtak. Másrészt ez az Internacionálé egészében éppen olyan árulókból és denunciánsokból tevődött össze, mint amilyenek Peyerék is voltak és ezért legkisebb gondja is nagyobb volt, semhogy komolyan állást foglaljon a magyar árulók ellen. A II. Internacionálétól a magyar munkásság nem várhatott tényleges segítséget. 1925 szeptemberében a rendőrség — árulás következtében — elfogta Rákosi Mátyást. Ugyanekkor letartóztatták az MSzMP jónéhány vezetőjét is, és minden erővel igyekeztek bebizonyítani, hogy az MSzMP tulajdonképpen a Kommunista Párt irányítása alatt működő szervezet. Ebben kitűnő támaszt és segítséget kaptak a szociáldemokrata párttól, amely megkettőzve az MSzMP ellen irányuló támadásait, most már a rágalmak özönét zúdította úgy a KMP-re, mint az MSzMP-re. Utóbbit egyrészt a kormány által a szociáldemokrata párt hátbatámadása céljából létesített szervezetnek minősítették, másrészt ugyanakkor a Kommunista Párt fedőszerveként denunciálták. Csöppet sem zavarta őket a két állítás nyilvánvaló ellentéte és egymást kizáró volta. Györki Imre, a dúsgazdag szociáldemokrata ügyvéd-képviselő a parlamentben így szónokolt: „Mert mi történt? Az történt, hogy egyrészt a kormány akciója, másrészt a fajvédők biztatása folytán itt egy bolsevista agitáció kapcsolódott be a párt ú. n. ellenzéki mozgalmába, amelyet pedig mindenkinek a legteljesebb mértékben el kell utasítania és mindenkinek meg kell akadályoznia. Minket nem illethet bárki is azzal a váddal, hogy mi azzal a mozgalommal, amelyet Rákosi-féle mozgalomnak neveznek, bármilyen tekintetben közösséget vállalnánk, sőt ellenkezőleg: a leghatározottabban elítéljük és elítéltük a múltban is ezt. Ki kell jelentenem, hogy a bolsevista agitáció letörésére a szociáldemokratapárti képviselők és a párt minden tagja, aki az agitációban résztvesz és részt vett a múltban, sokkal erőteljesebb, sokkal hathatósabb mozgalmat és akciót fejtett ki, mint amilyet a kormány kifejtett vagy kifejt azokkal a ténykedésekkel, amelyekkel igyekszik letörni a mozgalmat."10 9 Még mindig voltak azonban szép számmal olyanok, akik bíztak abban, hogy a szociáldemokrata pártot belülről is meg lehet tisztítani, hogy a nyilvánvaló árulókat, a paktum gyászvitézeit a szociáldemokrata munkásság erejével el lehet távolítani a párt éléről. Ezeket azután a SzDP 1925-ös decemberi kongresszusa józanította ki. Erre a kongresszusra a párton belüli ellenzék megint a tények és adatok tömegével vonult fel. Röpiratok egész sora jelent meg, amelyek leleplezték Peyerék régi és újabb árulásait. így a gyömrői szociáldemokrata pártszervezet röplapja elmondja, hogy a párt szervezeti szabályzatának nyilvánvaló felrúgásával Peyerék elütötték őket a kongresszusi képviseltetéstől, mert tudják, hogy küldötteik az ellenzéket erősítették volna. Majd így folytatják: „Elvtársak, mi nagyon is jól tudjuk, hogy mi az igazi oka annak, hogy nem engednek a kongresszusra! Â központ fél a földmunkások elkeseredettségének hangjától. Fél a jogos kritikától! El akarja némítani a bírálatot! 108 U. o., 9—11. o. Az összes kiemelések az eredetiben. R. L. 108 Képvh. Napló, 1925. XXXV. k. 109. o.
