Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
A BETHLEN—PEYER PAKTUM .71 munkásosztály egységének szétbontására irányuló törekvéseiket, mert csak így tarthatták fenn hatalmukat a legális munkásmozgalomban, csak így folytathatták tovább a burzsoáziát kiszolgáló politikájukat. Ugyanakkor még a II. Internacionálé véleményét is túlerősnek tartották magukra nézve és ezért például Bauer Ottó beszédét úgy meghamisították, hogy az kénytelen volt beszédének szószerinti szövegét az Arbeiter Zeitungban közölni és a hamisítás kiigazítását követelni. Peyerék persze ennek a követelésnek nem tettek eleget, a kiigazítást nem közölték. Ellenben Bécsből hazajőve, újult erővel fogtak az ellenzék irtásához. Egész szervezeteket felfüggesztettek, naponta jelentek meg a Népszavában a kizárásokról és felfüggesztésekről szóló, denunciáló határozatok. A helyzet tarthatatlanná vált. VIII. A magyar forradalmi munkásmozgalom hatalmas erősítést kapott 1924 végén. Négyévi külföldi forradalmi tevékenység után hazaérkezett Magyarországra, az illegális kommunista mozgalom megszervezése és megerősítése céljából Rákosi Mátyás. Vezetése alatt fellendült nemcsak a Kommunista Párt illegális munkája, hanem a szociáldemokrata ellenzék tevékenysége is. Az ellenzéki munkások mindinkább világosan megértették, hogy a hiba nem egyes szociáldemokrata vezetők mentalitásában, „áruló természetében" van, hanem a szociáldemokrácia lényegében rejlik. Ahogy nőtt Peyerék vad hajszája minden bíráló és minden osztályharcos megmozdulás ellen, úgy növekedett, Rákosi elvtárs irányításával, az ellenzéki tömegek belátása, hogy a szociáldemokrata párt keretein belül nem lehet becsületes forradalmi mozgalmat folytatni. A szociáldemokrata pártvezetőség vad hajszája az ellenzék letörésére, nyilvánvaló törekvése arra, hogy az osztályharcos, becsületes munkásokat eltávolítsa a párt- és szakszervezetekből, igen sok, addig passzív magatartást tanúsító párt- és szakszervezeti tagból is nagy ellenszenvet váltott ki. A kizárásokkal párhuzamosan szaporodtak az önkéntes kilépések az árulók vezetése alatt álló szervezetekből. A szociáldemokrata vezetők által kizárt és az önként kivált munkások, az illegálisan működő kommunisták vezetésével, 1925 április 14-én új pártot alapítottak, a Magyarországi Szocialista Munkáspártot, rövidített és népszerűvé vált nevén az MSzMP-t. Ennek létrejöttéről így számolt be a lapengedély hiáifvában „Szocialista" címmel kiadott röpirat 1925 május 25-én: „Az Internacionálé bizottsága oly szigorúan ítélte el a pártvezetőséget, amennyire ez az adott viszonyok között egyáltalán lehetséges volt. Persze, nem mondhatta saját pártjáról, hogy áruló, hanem csak azt mondotta, hogy a nemzetközi mozgalom alapelveivel ellenkezik az, amit tett. Azt sem mondotta, hogy tettei erkölcstelenek, hanem csak azt, hogy beleütköznek a szocialista erkölcsökbe. Egyébként azt tartotta volna érthetetlennek, ha ilyen körülmények között nem fejlődik ellenzék a magyar pártban. Az ellenzék működését folytathatja, a kizárások helytelenek voltak, s mielőbb kongresszust kell összehívni, demokratikus választások alapján. Ezek voltak a bécsi tárgyalások fő eredményei. Papíron. Gyakorlatban azonban még vadabbul folytatta a pártvezetőség a kizárási politikáját. Nem is csinált titkot belőle: azt akarta, hogy a kritizáló elemek hagyják ott a pártot."10 5 Az ellenzék még ekkor is igyekezett fenntartani az egységet, vállalta az áldozatokat, amelyeket a kizárások és denunciálások számára jelentettek és csak akkor szánta el magát új párt alakítására, amikor végleg nyilvánvalóvá vált előtte, hogy a szociáldemokrata párt keretein belül lehetetlen tovább harcolni a munkásosztály forradalmi célkitűzéseiért: 10S Szocialista, 1925 máj. 25. A Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSzMP) lapia. A lap az üldöztetések következtében lapengedély nélkül, „röpirat"-ként jelent meg
