Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
«66 BÉTI LÁSZLÓ és következetes harcot kezdtek a peyeri áruló vezetés ellen. Ebben a harcban egyik fontos fegyverük volt az a követelés, hogy a Bethlen—Peyer paktumot hozzák nyilvánosságra. Ez a követelés, melyet mind nagyobb tömegek hangoztattak, talán egymagában még nem lett volna elégséges a paktum közzétételének kikényszerítéséhez. Ugyanakkor azonban Peyerék ellentétbe kerültek kenyéradó gazdáikkal, a Bethlen-kormánnyal is. A jobboldali szociáldemokrácia állandóan két malomkő között őrlődött. Egyrészt készségesen kiszolgálta az ellenforradalmi burzsoáziát, a mindenkori kormányrendszert. Ahhoz azonban, hogy a kormány igénybe vegye és értékelje szolgálatait, tömegekre volt szüksége. A munkástömegeket viszont nem lehetett az osztályárulás programmjával toborozni és megtartani. Ehhez időnként radikális hangra és néha látszólag radikális fellépésre is volt szükség. Egyrészt tehát a burzsoázia teljes kiszolgálása, másrészt a látszólagos harc a burzsoázia ellen. Az uralkodó rendszert azonban még ez a látszólagos harc is idegesítette és a szociáldemokrácia körmére koppantott érte. 1924 végén egy ilyen csetepaté keletkezett a kormány és a polgári ellenzékkel szövetkezett szociáldemokrata párt között. Az ellenzék a napvilágra került panamákat firtatta a parlamentben, mire Bethlenék a házszabályok szigorításával feleltek, majd a tiltakozó ellenzéki képviselőket erőszakosan kivezettették a parlament épületéből. Az ellenzék és köztük a szociáldemokraták erre kimondották, hogy: „A szövetkezett ellenzék nem hajlandó többé arra, hogy a .. látszatalkotmányosságnak fügefalevele legyen."8 4 Kivonultak a parlamentből és megtagadták a „törvényhozói munkában" való részvételt. Ez persze csak vihar volt egy pohár vízben, de a kormány mégis igyekezett az ellenzék akcióját leszerelni. Bethlen most valóban zsarolni kezdett. Amennyire hazug volt a szociáldemokrata vezérek állítása, hogy Bethlen zsarolással csikarta ki tőlük a paktum aláírását — hiszen láttuk, hogy mennyire szívből tartották be annak fő pontjait —, annyira igaz, hogy Bethlen 1924-ben zsarolta a szociáldemokratákat, a paktum nyilvánosságra hozásával fenyegetőzve. Az a komikus helyzet állott elő, hogy az állítólagos zsaroló akarta nyilvánosságra hozni a „zsarolás" okmányait és az állítólagos „megzsarolt" félt a zsarolás leleplezésétől! Peyerék könyörgésre fogták a dolgot. A Népszava mindent elkövetett annak bizonyítására, hogy a szociáldemokrácia mindig hűen kiszolgálta az uralkodó osztályokat és ho0y nem rajtuk múlik, ha most látszólagos harcba kénytelenek fogni. A kormánynak nincs oka rájuk panaszkodni: „Eddig még minden törvényjavaslatot kelló időben tető alá tudott hozni a kormány és az ellenzék egyetlen alkalommal se élt az obstrukció fegyverével."8 ' Üjra és újra felhánytorgatják pótolhatatlan szolgálataikat a burzsoá gazdaság konszolidálása, a munkásság tömegnyomorának állandósítása körül: „A szociáldemokrata párt és a szakszervezetek valósággal emberfeletti erőfeszítést fejtenek ki, hogy a rettenetes nyomor, a borzalmas nélkülözés, az elbírhatatlan terhek alatt nyögő munkásosztály elkeseredését ne engedjék medréből kicsapni."8 0 Ez az erőfeszítés azonban — magyarázzák — eljutott már teljesítőképessége határáig, a munkástömegeket nem lehet tovább fékentartani, kénytelenek — bármennyire sajnálják is — legalább látszólag harcos fellépést mutatni, hogy tömegeiket teljesen el ne veszítsék. Ez azonban nem lesz nagvon veszélyes, nem kell tényleges harcos fellépéstől tartani: 84 Népszava, 1924 dec. 2. No Népszava, 1924 nov. 30. 80 U. o.
