Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
A BETHLEN—PEYER PAKTUM .67 politikája és irredenta maszlagja ad majd kenyeret, ha Szeder útmutatásait kegyesen megszívleli a fehérterror második parlamentje.'7 3 Az árulás írásos bizonyítékát még szigorúan őrizték a wertheimszekrények, de az árulás tényét már látta és s^ját bőrén tapasztalta az osztályharcos munkásság. És ezért mind többen és mind hangosabban követelték a paktum nyilvánosságra hozását és a paktum-szellem likvidálását, a paktumlovagok eltávolítását a munkásmozgalom éléről. Peyerék a paktummal annakidején kész helyzet elé állították saját pártjukat. A pártválasztmányt csak utólag és nyilván csak hézagosan informálták a dologról, kongresszust pedig, amely előzőleg dönthetett vagy utólag számonkérhetett volna, csak egy év múlva hívtak össze. Arra számítottak, hogy a paktum emléke ekkorra már elhalványul és háttérbe szorul. Persze, ekkor sem hozták nyilvánosságra vagy a kongresszusi küldöttek tudomására a paktum tényleges tartalmát, ellenkezőleg, a csillagokat is lehazudták az égről, ha a paktumról volt szó. Márpedig erről sok szó esett. Az ellenzéki küldöttek számonkérték ая 1921-es decemberi megállapodást. Propper ekkor így nyilatkozott: „Mi nem paktáltunk le a kormánnyal, hanem rendkívül súlyos helyzetben eleget tettünk egy meghívásnak... Mi leültünk börtönökben szenvedő elvtársaink érdekében tárgyalni és, amint utólag megállapítható: ennek nyomán körülbelül 1500 ember hagyta el a börtönt. Tisztelt elvtársak... ha elvföladás nélkül megtehetem, kihozok 1500 embert az ellenforradalom karjaiból mégegyszer."" Propper persze az 1500-as számmal is hazudott, mert összesen nem szabadult "ki ennyi ember egy év alatt az internálótáborokból, a szabadlábra helyezettek igen nagy része pedig egyébként is, a rendszeres félévenkénti felülvizsgálatok során, kikerült volna. De nem ez volt a legnagyobb hazugsága itt, hanem az a burkolt, rejtett állítás, hogy a megállapodás „elvfeladás nélkül" történt. Ezt persze a küldöttek sem hitték el és újra felvetve az ellenszolgáltatások kérdését, rámutattak arra, hogy Peyerék mentették meg a Bethlen-rendszert az összeortilástól. Így az egyik kispesti küldött, Osváth Gábor mondotta: „A munkásság lelkében borzasztóan ég az a kérdés, hogy a pártvezetőség súlyos hibát követett el, amikor karácsony előtt érintkezésbe lépett Bethlen miniszterelnökkel... Propper elvtárs... azt mondja, hogy ő szívesen leül tárgyalni egy miniszterelnökkel, amikor 1500 elvtárs kiszabadulásáról van szó. Ez igaz. De nézzük, hogy mit adtunk érte... Én azt mondom, hogy az az 1500 elvtárs szívesen bent maradt volna még egy félesztendeig... de nem hiszem, hogy a kormány sokáig egzisztálni tudott volna. Propper elvtárs fölszólalásábó! azt hallottam, hogy ennek a kormányzatnak nincs politikai programmja és nincs gazdasági koncepciója. Ha nincs, ezzel azt bizonyítja, hogy a paktummal, a megegyezésekkel... csak meghosszabbítottuk és injekcióztuk ennek a kormánynak az életét. Az ilyen kormány ... csak úgy maradhat tovább, ha mi injekciózzuk .. Gyurkovics Károly budapesti küldött elmondta, hogyan állította a szociáldemokrata pártot kész helyzet elé a pártvezetőség a paktum megkötésekor: „Amikor hallottuk a hírét, hogy milyen megállapodás készül a kormánnyal, kérdőre vontuk a pártvezetőséget... Akkor a pártvezetőség egyszerűen valótlannak jelentette ezt ki, kijelentvén, hogy semmi néven nevezendő tárgyalások nem folynak... Legnagyobb meglepetésünkre aztán a kész paktummal odajöttek a pártválasztmány elé... Akkor rögtön kifejtettük aggodalmainkat, hogy súlyos felelősség hárul a szociáldemokrata pártra, amikor egy ilyen — nézetünk szerint — lehetetlen paktumba belemegy, azonban a helyzet az volt akkor is, mint mindig, hogy amikor valami kritika elhangzik a pártban, akkor sorba álltak föl az elvtársak és lebunkózták azokat, akik " Kommün, 1922 aug. 2. 74 A Magyarországi Szociáldemokrata Párt XXI. pártgyűlésének jegyzőkönyve, 124. o. ,5 U. o. 127—128. o.
