Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
«2 BÉTI LÁSZLÓ „Győri beszámoló. A napokban Farkas István tartott beszámolót a győri szociáldemokrata pártszervezetben. A pártnak Bethlennel kötött paktumát ismertette. Mindenáron azt akarta bizonyítani, hogy Bethlen becsületes ember és hogy a pártnak semmi oka nincs rá, hogy ígéreteiben eleve kételkedjek. Megállapította továbbá, hogy a munkásság hajlandó minden áldozatot meghozni, ha a haza érdekéről van szó. Beszédében azt hazudta, hogy 1200 internáltat már szabadon bocsátottak, de később a munkások felszólalásainak hatása alatt ezt a számot lealkudta 103-ra. A felszólaló munkások nagyon heves támadásokban részesítették az előadót. Egy öreg munkás szenvedélyes élességgel támadta Farkast és a szociáldemokrata pártvezetőséget, a paktum megkötését aljasságnak nevezte. Szembeszállt Farkassal és a szociáldemokrata párttal a paktumban foglalt azon ígéret miatt, hogy a párt fel fogja használni nemzetközi összeköttetéseit az „ország érdekében". Kijelentette, hogy ezzel az Ígéretével a szociáldemokrata párt az ellenforradalomnak és a kapitalizmusnak teljesít szolgálatot és elárulja a munkásság érdekeit. A gyűlés hangulata izgatott volt és ellenzéki. Farkas István igen rosszul érezte, magát a forradalmi győri proletariátus számonkérései közben "7 1 A paktum szövegét a kommunisták sem ismerték. Mégis, a Párt magyarországi illegális lapja, a „Kommün", már 1922-ben, egész sor kérdésben helyesen mutatott rá a sorozatos és tervszerű árulásokra, amelyeknek elvi alapját és összefoglalását éppen a paktum adta. így az első szociáldemokrata parlamenti frakció bemutatkozásakor találóan írta a „Kommün" „Megkezdődött a vetkőzés" című cikkében: „A szociáldemokraták „elvi deklarációt" tettek a nemzetgyűlésen. Ezt a deklarációt legtalálóbban azokkal a megjegyzésekkel jellemezhetjük, melyek a kormány oldaláról hangzottak el: „Valóban hazafias beszéd", „igaz", „úgy van", hallatszott mindenfelől, de különösen a kormánypárt padsoraiból, a deklarációt felolvasó Peidl felé .." „A szociáldemokraták első parlamenti bemutatkozása nem hozott semmi kézzelfogható eredményt a magyar munkásságnak. Ebben csak az a vigasztaló, hogy a magyar munkásság öntudatos része nem is várt tőlük semmit, tehát nem csalatkozott. A másik rész, a még hívő és többé-kevésbbé öntudatlan, egyideig talán remélni fog, de reményei egytől-egyig meg fognak hiúsulni annál inkább, minél többet fog látni a szociáldemokraták parlamenti működéséből. A szociáldemokraták parlamenti frakciója föllépett a nemzetgyűlés színpadára s nyílt színen kezdte meg a vetkőzést. Megtagadta a proletariátus múltját, hogy együtt működhessék a burzsoáziával. — Nem lehet egyszerre szolgálni a burzsoáziát és a proletariátust. A burzsoáziával való kibékülés ára a proletariátus elárulása."72 Ugyanígy helyesen értékelte a „Kommün" a szociáldemokraták magatartását a mezőgazdasági dolgozókkal szemben, annak ellenére, hogy nem ismerte a paktumban vállalt kötelezettséget a földmunkásság kiszolgáltatására: „Szeder Ferenc július 18-i parlamenti felszólalása hűen kapcsolódik a szociáldemokraták eddigi politikai harcaiba. Ahogy a szociáldemokrata párt 3 esztendős politikai szereplése a munkásosztály látható pártjának, a szociáldemokráciának a marxista vonaltól való teljes visszavonulását jelenti, úgy visszavonulás a földmunkás-szövetség parlamenti képviselőjének, Szeder Ferencnek a felszólalása is. Nemcsak a forradalmiság és osztályharc kérdéseiben, hanem az osztály és társadalmi erőviszonyok megítélésében is elvetették a marxista hagyatékot." „Siralmas dolog, hogy a mezőgazdasági proletárság dunamenti képviselőjének nincs sürgősebb követelni valója, mint az ezerkibúvós Rubinek-féle földbirtokreform végrehajtása és megsemmisítően siralmas, hogy ezt a fattyúgondolatot földmunkás-képviselő az irredenta kurzus fájába oltja. Becsületes földbirtokpolitika nélkül az irredenta gondolat is csenevész", hördül fel a nemzeti alapra helyezkedett képviselő úr, aki igazán méltóan képviseli azt a bárgyúságot és árulást, amelyet vezértársai is képviselnek. A tízezrével kenyértelenül maradt mezőgazdasági szegénységnek a kurzus becsületes 71 Vörös Ojság, Bécs, 1922 jan. 25. " Kommün, 1922 júl. 5.
