Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
58 RÉTI I.ASZLÓ demokrata pártnak nem ipari vidéken való terjeszkedését és helyi szervezeteinek megalakítását is. d) A nyilvánvalóan gazdasági célú szervezkedést — megfelelő ellenőrzés mellett — általában bárhol lehetővé kell tenni ugyan, de az újabb szociáldemokrata gazdasági szervezeteknek a nem ipari vidékeken, hanem egyebütt, küiönösen a mezőgazdasági munkások között szándékolt megalakítását és működését meg kell akadályozni."5 7 A paktum előírta: „A szociáldemokrata párt nem fogja agitációját a mezőgazdasági munkásrétegekre kiterjeszteni." A megállapodás értelmében a paktum szövegét titokban kellett tartani. Rakovszky belügyminiszter tehát a miniszteri rendelet virágnyelvén közölte alantasaival: tegyetek különbséget kommunisták és szociáldemokraták között, de ne engedjétek, hogy a szociáldemokraták megszegjék megállapodásunkat, ne engedjétek őket a falu népéhez. Amikor néhány hónappal később, 1922 júliusában. Etyeken 18 aratómunkást letartóztattak, mert megtalálták náluk a szociáldemokrata párt szervezeti szabályzatát, akkor az egyik szociáldemokrata képviselő parlamenti interpellációjában elmondotta: „Az országos főkapitány úr kijelentette, hogy ez egészen helyesen és a kormány intenciójának megfelelően történt, és amikor a párt ügyésze hivatkozott arra, hogy a szociáldemokrata párttal megállapodás létesült, hogy a szocialistákat, akik nem kommunisták, akik távol állnak attól, hogy kommunisták íegyenek, nem bántják, erre az országos főkapitány kijelentette hogy (olvassa): „A miniszterelnök úr annak idején úgy egyezett meg a szociáldemokrata párttal, hogy az tartózkodni fog teljesen a földmunkás-mozgalomtól és hogy semmiféle szervezkedést nem folytat a földmunkások körében. A miniszterelnök úrtól egyenes utasításom van arra, hogy ne tűrjem a földmíves mozgalmat és azt csírájában elfojtsam. Én tehát így fogok cselekedni. Ezt tessék tudomásul venni. Minden ilyen irányú kisérletet elfojtok."5 ® A kormány tehát betartotta a megállapodást, sőt szigorúan ragaszkodott hozzá. De betartották a szociáldemokraták is. Betartották mindenekelőtt a legfontosabb kérdésben, az ellenforradalmi rendszer konszolidálásában, a kapitalista gazdasági rend megszilárdításában való szorgos közreműködésükkel. Erről maguk állították ki maguknak a legjobb bizonyítványt. így 1922 március 17-én, a munkásság életszínvonalának csökkenéséről és a növekvő munkanélküliségről írva, a Népszava megállapítja: „Az igazság... az, hogy a szakszervezetek — még népszerűségük rovására is — Igyekeztek eddig a békés termelést biztosítani s a munkásokat lebeszélni arról, hogy jogos bérköveteléseiknél lehetőleg tekintsenek el a végső eszközök igénybevételétől."59 Amilyen magyartalan a fogalmazása, olyan aljas a tartalma ennek a beismerésszámba menő dicsekvésnek. A szociáldemokrata vezetők büszkék voltak arra, hogy ők — a paktum szellemében — minden erejükkel visszatartották a munkásokat jogos követeléseik kiharcolásától. Ugyanígy, amikor néhány héttel később a gyárosok profitjaik növelése és a bérek további csökkentése érdekében kizárták a vasmunkásokat, a Népszava büszkén hivatkozott a szakszervezetek szerzett érdemeire: „A vasmunkás szövetség vezetősége pedig egyebet sem tett a diktatúra bukása óta, minthogy a vasmunkások jogos elkeseredését határok közé szorította és minden erejével arra törekedett, hogy a vasipari termelést harcok ne zavarják. Komolyan vezette az országépítő munkát még azon az áron is, hogy a munkások ez alatt a 3 esztendő alatt a legsötétebb nyomorúságra jutottak.'"1 0 A legnagyobb szemérmetlenséggel dolgoztak együtt a magyar szociáldemokrata vezérek a Bethlen-kormánnyal az 1922-es nyári választásokon. 67 U. o. 58 Képvh. Napló, 1922. И. k. 476. o. " Népszava, 1922 márc. 17. * Népszava, 1922 ápr. 7.
