Századok – 1950

Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37

A BETHLEN—l'KYER PAKTUM 53 tapasztalt árulói vettek beinne részt, mint Farkas István, Miákits Ferenc és Propper Sándor. A tárgyalásokon a szociáldemokrata párt tizenkét kérdést vetett feí. Ezek közül kettőről (az Altalános Fogyasztási Szövetkezet és a sajtószabadság kérdése) megállapították, hogy azok „időközben már megoldódtak". Az összes többi kérdésekben teljes és tökéletes megegyezés jött létre. Megegyeztek az egyesülési és gyülekezési szabadság kérdésében úgy, hogy zárt helyen tartandó gyűléseiket és a pártnapokat engedélyezni fogják, de & „rendőrhatóság minden politikai gyűlésre (tehát a pártnapokra is!) kiküldheti a maga ellenőrző közegeit". Megállapodtak abban, hogy a szakszervezetek „politikával semmi körülmények között nem foglalkozhatnak", hogy a közalkalmazottak, vasutasok, postások szervezkedése tilos, hogy a földmunkások között tilos az agitáció — egyébként a szakszervezetek „működésüket akadálytalanul folytathatják"! Megállapodtak, hogy a kormány „az internálás intézményét, tekintettel a bolsevista agitációra" továbbra is fenntartja, de hogy azokkal szemben, akikért a szociáldemokrata párt jótáll, az internálási eljárást megszüntetik. Megállapodtak, hogy a jövőben internálás alá „csak azok kerüljenek, akik az állami és társadalmi rend szempontjából, mint veszedelmes kommunista agitátorok, különös veszélyt jelentenek". Megegyeztek egy, néhány nap múlva valóban ki is adott, amnesztia szövegében is, amelynek fő lényege volt, hogy nem terjedt ki azokra, akikről „a magyar királyi igazságügyminiszter megállapítja, hogy... az állam és a társadalom törvényes rendjére, vagy a közbiztonságra veszélyesek". Megállapodtak abban is, hogy mint idejétmultat, megszüntetik a gyorsított bírói eljárást és „fokozatosan" leépítik a háborús kivételes rendelkezéseket. Megállapodtak abban, hogy a munkásbiztosítás autonómiáját „hármas érdekeltség (munkások, munkaadók és kormány)" alapján állítják vissza. Az addigi kettős (munkások és munkaadók) érdekeltséggel szemben ez nagy elvfeladás volt, mert hiszen nyilvánvaló volt, hogy a kormány a döntő kérdésekben a tőkések oldalára fog állani Egyébként ebben a kérdésben később a kormány engedett és a kettős érdekeltség alapján állította vissza, megfelelően megnyirbálva, az autonómiát. Rájöttek ugyanis, hogy a szociáldemokráciával szemben a tőkéseknek nincs szükségük ilyen különleges védelemre, mert hiszen végeredményben az is a burzsoázia érdekeit képviselte. Megállapodtak abban, hogy a kormány nagyobb szabadságot nyújt a bányamunkásoknak, megszünteti a középkori jellegű költözködési tilalmat, viszont d szociáldemokrata párt agitációjával nem lép olyan térre, „amely a termelés folytonosságát és mérvét veszélyeztetné". Megállapodtak abban is, hogy a kormány „természetszerűleg minden elkövet" a gazdasági helyzet megjavítására és hogy ennek érdekében életbeléptetik a Miákits-fóle csodaszert, a békéltető- és döntő-bíróságokat. Végül a kormány készségeseit megígérte, hogy a szakszervezeteknek visszaadja zárolt pénzeiket és hogy a párt és szakszervezeti lapok terjesztését elősegíti. Mindezekkel szemben a kormány is előterjesztette „a szociáldemokrata munkásság panaszainak fönt részletezett teljesítésével párhuzamosan" a maga kívánalmait, amelyekkel kapcsolatban ugyancsak teljes és tökéletes megállapodás jött létre. Mit kívánt a kormány? Belpolitikai téren csupán annyit, hogy a szociáldemokrácia illeszkedjen be az ellenforradalom rendjébe, „ne űzzön" köztársasági propagandát, tartózkodjon a politikai sztrájkoktól, „a nemzet és az ország egyetemes érdekeit — értsd alatta az ellenforradalmi rendszert — a munkásság érdekeivel azonosaknak tekinti". Külpolitikai téren a szociáldemokraták elvállalják, hogy minden eszközzel dolgoznak az ellenforradalmi Magyarország jó hírnevének megalapozásán, e célból a párt vezetői a megállapodás szellemében cikkeket írnak ée