Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
A BETHLEN—PEYER PAKTUM 56 ' is. Peyerék természetesen ebből sem akartak kimaradni és ezért jelentette be Preusz, hogy pártja „a bolsevista törekvéseket minden erejével elfojtja."17 Rubinek, a kormány és pártja nevében, persze mindezzel tökéletesen egyetért. Képmutatóan kijelenti, hogy „Az ártatlanok politjkai üldözésének beszüntetését úgy pártja, mint a kormány a legmesszebbmenő módon óhajtja. A bűnösök vegyék el büntetésüket, de ezzel szemben a nagy megbocsájtásnak kell bekövetkezni és a megértésnek."1 8 Ugyanakkor kifejezést ad annak is, hogy pártja a „keresztény irányzatot képviseli", de azért feltétlenül számít a szociáldemokrata párt részvételéjre a parlamenti életben „úgy a belpolitikai béke érdekében, mint külföldi vonatkozások szempontjából."1 9 Az egyetértés azonban nemcsak politikai téren volt teljes. Az ország akkori helyzetében rendkívül nagy szerepet játszottak a gazdasági kérdések. Az ipar termelése katasztrofálisan csökkent, nem volt nyersanyag és tüzelőanyag, a teljes gazdasági összeomlás réme fenyegetett. A gyárak egymásután álltak le, mert nem tudtak külföldi kokszot kapni. Az ellenforradalmi rendszernek, hogy fenntarthassa magát, sürgős segítségre volt szüksége. Már láttuk, hogyan ajánlotta fel közreműködését és „nemzetközi kapcsolatait" a szociáldemokrata párt a nehézségek megoldásához. Most továbbmentek egy lépéssel. Felajánlották közreműködésüket a belső gazdasági nehézségek ellenforradalmi megoldásában, a munkásság béreinek lenyomására irányuló kapitalista törekvések támogatásában. Ahogy Miákits kifejtette: „A megértés terén akarja működni látni a munkásságot, vállvetve a polgári elemekkel. Az osztályharcot, amelyről elvileg nem mondanak le, a jelen nehéz gazdasági viszonyok között nem alkalmazzák és igvekeznek közrehatni az osztályellentétek letompításában."2 0 De a szociáldemokraták nem maradtak meg csupán az osztályharc elvi felfüggesztésénél ée a megértés óhajánál. Mindjárt konkrét javaslatot is tettek, hogyan lehetne megakadályozni a munkásság sztrájkharcait az állami béregyeztetés csodaszerével: „A sztrájkok elkerülése céljából — mondotta Miákits —, amelyek az ország szomorú helyzetében végzetessé válnának s a teljes gazdasági krízist idéznék elő, pártja nevében kívánja a legsürgősebben az Országos Bér- és Egyeztető Bizottság felállítását, amely hívatva lesz a munkás ée munkaadó közt bér és egyéb differenciákat esetrőiesetre a felekre nézve kötelezőleg rendezni."21 Ez persze nagyon tetszett Rubáneknek és ezzel is teljesen egyetértett. Válaszában kifejtette, hogy: „már régóta foglalkozik ennek " a kérdésnek tanulmányozásával, teljesen átérzi annak rendkívüli fontosságát és horderejét és minden törekvésével azon lesz, hogy pártja útján, valamint a kormánynál lehetővé tegye ennek a békéltető intézménynek sürgős felállítását, akceptálva azt, hogy annak élére a munkásság bizalmát is bíró egyének is kerüljenek.'2 2 Teljes volt tehát az egyetértés a „keresztény nemzeti alapon álló" kisgazdapárti miniszter és az „osztályharcot ideiglenesen szüneteltető" szociáldemokrata vezérek között. Csak megpecsételte a barátságos együttműködést az, hogy a szociáldemokraták felajánlották a munkásság szavazatait a Kisgazdapártnak. Miákits ugyanis felszólalását így fejezte be: 17 U. o. 18 U. o. 18 U. o. w U. o. 21 U. o. 22 U. o.
