Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
46 RÉTI I.ASZLÓ „Egyúttal pártja nevében bejelenti, hogy mivel a szociáldemokrata párt elveihtí2 a jelenlegi vezetőpártok között a kisgazdapárt áll a- legközelebb, már a tiszántúli választásoknál párttagjait utasítani fogja, hogy szavazataikat a kisgazdapárt hivatalos jelöltjeire adják le."2 '" Nem csoda, ha erre már Rubinek is elérzékenyedett és ezzel bocsátotta útnak a szociáldemokrata küldöttséget: „Még egyszer igaz örömének ad kifejezést, hogy a megértés reményében a tárgyalások a szociáldemokratákkal megindultak, erről még ma jelentést fog tenni pártja vezetőségének és a legközelebbi minisztertanácson a kormánynak."2 4 Négy nap múlva a szociáldemokrata megbízottak már az akkori miniszterelnöknél, Simonyi-Semadam Sándornál jelentkeztek. Itt Preusz helyett Vanczák jelent meg, Miákits és Farkas társaságában. A vezérszónok is Vanczák volt, aki bevezetőben „elméleti" indokolást adott arról, hogy a szociáldemokrácia csak azért lett nemzetközivé, mert itthon „nem talált megértésre". Vagyis, ha a magyar uralkodó osztályok nagyobb megértést tanúsítottak volna, nem lett volna „nemzetközi" szociáldemokrácia! De ez a megértés hiánya adja a magyarázatát — Vanczák szerint — a bolsevizmus terjedésének is. Ahogy kifejtette: »Hogy a párt nemzetközivé lett, annak idején, ennek az a magyarázata, hogy a választójog kérdésében itthon nem találtak megértésre s így a munkásság rá volt utalva a nemzetköziség erejére való támaszkodásra. Sem a politikai, sem a községi választásoknál nem tudtak beilleszkedni a régi avult jogrendbe, ez keserítette el a lelkeket és ez folt az oka annak, hogy a terror hozzájárulásával a bolsevista irányzathoz csatlakoztak. Meg kell azonban állapítani, hogy számottevő volt azok pártja, akik... megtartották józanságukat és nem azonosították magukat a bolsevista törekvésekkel. A józan elemekből számosan megkísérelték — éppen a jelenlevők is — az ellenállást, de ez a fékevesztett tömegekkel szemben már keresztülvihető nem volt. A rémuralom után... jött az új korszak, amelybe percek alatt bekapcsolódniok nem lehetett, mert hisz az érthető ellenszenv velük szemben minduntalan megnyilatkozásokat talált."2 5 Persze az ellenszenv teljesen „érthető" és ők mindent meg fognak tenni, hogy a bizalmatlanságot eloszlassák. Ök hajlandók bebizonyítani együttműködési készségüket a keresztény nemzeti rendszerrel, annak pártjaival és más szervezeteivel, csak adjanak nekik módot erre: ,,Kijelentik, hogy ők az új érzelemvilágba helyezkedve, nem hitehagyottak, ők szociáldemokraták maradnak továbbra is, az osztályharcot nem adják fel, de ezidőszerint nem élnek vele. Ügy jönnek a testvéri jobb összefogásához, mint magyar munkások, becsületes munkáslélekkei felajánlják a munkájukat a haza érdekei előmozdítására. Ezzel szemben enyhülni kell a feszültségnek, a kormány és a polgári tábor emelkedjék felül az engesztelődés felé, akkor a külföldi befolyás el lesz kerülhető."2 ® Miákits újra felvetette a kötelező béregyeztetés „csodaszerét" a gazdasági válság kiküszöbölésére és felajánlotta a marzizmus „revízióját": „A bolsevizmusért mindnyájan felelősek vagyunk — fejtegette — a polgársággal egytől-egvig. Ezért ne csak a munkásságot okozzuk. .. Elismerjük, hogy a marxizmus b revideálásra szorul... „Az üzemeket ne vegye el az állam a magáncégektől, állítsák helyre és az állam vegye el tőlük a maga követelését. Polgárosítani kell a munkást."2 ' 25 U. o. и U. о. 25 Jegyzőkönyv a miniszterelnök és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt megbízottai között 1920 március 20-án, a miniszterelnök hivatalos helyiségében folytatott tárgyalásokról Munkásmozg. Intézet. Archívum, А. XVII. 1/1920/21. Ered. okm. и U. о. 27 U. о. Kiemelés az eredetiben. Nyilván ezt Miákits is nagyon „kiemelte" beszédében. R. L. * U. o.
