Századok – 1950

Krónika 462

К. V. BAZILEYICS I SZ. Y. ВЛIIT?USL\ 1892-1950 I 1882-1950 A szovjet történettudományt 1950 folyamán jelentős veszteség érte: rövid néhány nap leforgása alatt két kiváló szovjet történész hunyt el, К. V. Bazilevics és Sz. V. Bahrusin. Konsztantyin Vasziljevics Bazilevics 1892-ben született Kievben, először katonai pályára ment, egyike volt Oroszországban az első hadirepülőknek. Az első világháborúban katonai szolgálatot teljesített, 1918-ban pedig belépett a Vörös Hadsereg soraiba. Az intervenciós korszak befejezte után végezte tanulmányait, 1922-ben hagyta el a moszkvai egyetem padsorait és ettől a perctől kezdve egész életművével az élenjáró saovjet tudmányt szolgálta, annak eredményeit gazdagította. Több tudományos intézetben dolgozott, ugyanakkor kiváló előadó is volt. Tudományos munkájának középpontjában a központosított állam kialakulásának problémája állott, legjelentősebb munkái ezzel a témakörrel foglalkoznak. Nem sokkal halála előtt fejezte be „Oroszország külpolitikája a központosított állam kialakulásának korszakában" című munkáját, amely több évtizedes kutatómunkájának eredményeit összegezte. Történeti munkásságának egyik kimagasló érdeme elvi szilárdsága és meg nem alkuvó tudományos meggyőződése, amelynek legragyogóbb bizonyítékát a Pokrovszkij hagyatéka elleni harc során írott cikkében adta. Ez az elvi szilárdság tette lehetővé, hogy a SzK(b)P Központi Bizottsága mellett működő pártfőiskolának legyen éveken át egyik előadója. A Nagy Honvédő Háború és az utána következő korszak idején sokat foglalkozott a hadtörténettel is. Munkásságának legfontosabb részét a Szovjetúnió népeinek történetét tárgyaló munkákban való részvétele teszi ki. Mind a középiskolás tankönyvben, mind pedig a főiskolák számára készült tankönyv első kötetében számos részfejezetet írt meg, legutóbb a főiskolai tankönyv 1947-es második kiadásában. Azonban К. V. Bazilevics, mint történész nem merült el a részletproblémákban, ugyanakkor egész összefüggésében tekintette a történeti folyamatot. Utoljára megjelent nagvobb tanulmánya: „Kísérlet a Szovjetunó története feudális korszakának periodizációjára" erről a nagy átfogó képességéről tett tanúságot. Ez a tanulmánya hatalmas vitat indított a szovjet történeti irodalomban és számos értékes új szempontot vetett fel a kutatás számára. К. V. Bazilevics alkotó munkája mellett mint professzor és előadó, a pedagógiai munkából is kivette részét és számos fiatal tudóst nevelt fel a szovjet tudomány számára. Legutóbb a Szovjet Tudományos Akadémia Történeti Intézete mellett hadtörténeti aspiranturát végző hallgatóknak volt a vezetője. És e mellett nagyszámú népszerű előadásával, amelyekkel főkép a Nagy Honvédő Háború idején lelkesítette hallgatóságát, állandó kapcsolatot tartott a tudományos körökön túl a szovjet közönséggel, amelynek szolgálatára szentelte egész életét. 1950. március 3-án halt meg, és néhány nappal később, március 8-án húnyt el a másik kiváló történész, Szergej Vlagyimiro\-ics Bahrusin, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja. 1882-ben született Moszkvában, a moszkvai egyetem elvégzése után továbbra is az egyetem kötelékében működött, hamarosan mint magántanár. Igazi tudományos működése azonban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után indult meg. Egyrészt mint a moszkvai egyetem professzora működött haláláig, s itt számos fiatal aspiránst vezetett be a történeti kutatás gyakorlatába. De ezen kívül a Szovjet Tudományos Akadémia Történeti Intézetének tudományos főmunkatársa is volt 1937 óta. Az utolsó években a Szovjetunió 19. század előtti történetével foglalkozó osztá-ynak volt a vezetője.