Századok – 1950

Krónika 462

KRÓNIKA 473 Széleskörű érdeklődésének egyik sarkpontja, Bazilevicshez hasonlóan, a 15—17. századi központosított állam kialakulásának kérdése volt. 1909-ben megjelent első munkája is már ezzel a korral foglalkozik és később is még sok alkalommal tér vissza ehhez a témához. Utolsó, befejezetlenül maradt munkája a 15—17. századi orosz történelem egyik alapvető kérdésével, a belső piac kialakulásának problémájával foglalkozott. Másik nagy témaköre pedig Szibéria népeinek története, amihez széleskörű levéltári anyagot használt fel. Ezzel a munkásságával, amely egész működésén áthúzódik, jelentős szolgálatot tett nemcsak az orosz nép, hanem a Szovjetunió nagy családjához tartozó más népek történetét feltáró tudományos kutatásnak. De ő sem szorítkozott szaktudományának egyik vagy másik kérdésére, speciális érdeklődési körén túlmenő korszakokkal is foglalkozott, többízben például a kievi állam problémáival. Résztvett az A. M. Pankratova szerkesztésében megjelent középiskolás történelemkönyv megírásában. A Patyomkin-féle „A diplomácia története" című munkában való részvételéért elsőfokú Sztálin-díjjal tüntették ki. Legfontosabb ilyen irányú működése azonban a Szovjetunió történetét tárgyaló főiskolai tankönyv munkájában való részvétele volt. B. D. Grekovval és V. I. Lebegyevvel együtt szerkesztette az első kötetet, amelv a 18. századig tárgyalja a fejlődést és számos fejezetet maga irt meg ebben a tankönyvben. A magyar történettudomány, amely példaképének tartja a Szovjetunió élenjáró tudományát, mély megilletődéssel vesz búcsút a két szovjet történésztől. Az ő munkásságuk is hozzájárul ahhoz a nagy kincshez, amelyet fejlődő magyar történettudományunk számára a szovjet tudás és tapasztalat jelent. A magyar történészeket ennek a két tudósnak a munkássága is segíteni fogja abban, hogy megfelelhessenek feladataiknak a szocializmus építésében, a béke védelmében.