Századok – 1950

Krónika 462

SZENTPÉTERY IMRE 1878-1950 Életének 72. évében távozott körünkből a történeti segédtudományok kiváló kutatója. Emlékét félszáz esztendős kutatói és nevelői munkásságának eredményei flrzik. Nagyhírű kritikai jegyzékében Árpád-kori történetünk legfontosabb forrásanyagát szabadította meg a hozzátapadó tévedésektől és hamisításoktól Oklevéltani munkái­val mintaszerű közléseivel s kritikai tanulmányaival európai nevet érdemelt ki. Oklevéltani naptárát mindenütt használják, ahol latin nyelvű oklevelek kutatásával foglalkoznak; kronológiáját, oklevéltanát forgatják egyetemeink történész-hallgatói. Tanári működése során történészek százait nevelte a források szeretetére. Kiváló ezakemberek sora került ki szemináriumából. Tanítványai az ő útmutatásai nyomán emelték európai színvonalra a történelmi segédtudományokat, az oklevéltant, pecsét­tant, írástörténetet; ezeknek az eredményeknek alapján indulhatott meg a kutatás egy sereg új irányban, a hivataltörténet, a levéltártudomány és a rokon tudomány­ágak területén. Kutatói és nevelői munkásságával alapot teremtett kedvelt tudományainak további fejlesztésére s ezen keresztül egész történetírásunk gyarapítására, kutató­gárdánk szakmai fegyverzetének, felkészültségének erősbítése útján. Munkáját csak népi demokráciánk fejlődő, újjászülető tudománya méltányolta érdeme szerint. Ennek jele volt az általános tisztelet és megbecsülés, mely mindenfelől, s elsősorban tudo­mányos c'etünk irányító szervei: a Tudományos Tanács, illetve az újjáalakult Aka­démia részéről vette körül ö maga, haláláig friss és eleven érdeklődéssel az igazi szakember örömével látta tudományunk újjászületését. Látta a munka megbecsülésének, a tudományos kutatások tervszerű irányításának, szervezett és nagyméretű támogatásának óriási perspektíváit я máris jelentős eredményeit. Látta, s igaz szakember módján — az egyetlen méltó módon — válaszolt rá: nagy tudását, tapasztalatait, hanyatló életének maradék erejét országunk építésének, új tudományosságunk kialakításának szolgálatába állította. Nagy művének, a kritikai jegyzéknek folytatása mellett további kiadványok tervével fog­lalkozott. Résztvett a történettudomány Ötéves tervének előkészítésében, s különösen a kiadványi résznél értékes tanácsaival, közreműködésével támogatta azt. Az egyetemen nagy és eredményes munkásságot fejtett ki; jelentős érdeme volt abban, hogy az újon­nan megindított levéltáros szak első növendékei kiváló szakmai felkészültséggel kezd­hették pályájukat, új, komoly ígéretet jelentő kádereket adott megújuló tudomá­nyunknak. Ügyszólván haláláig dolgozott. Váratlan elhúnyta megakadályozta munkájának folytatásában s abban, hogy az eredményben, neveltjeinek munkájában, a levéltári kutatómunkának, a történeltni segédtudományoknak új alapokon, s napról-napra job­ban megmutatkozó kibontakozásában gyönyörködjék. — De nem élt és nem dolgozott hiába. Tovább folyik a munka, melynek megindításában jelentős része volt. Fejlődik, gazdagodik az új tudomány: szocializmust építő demokráciánk igazi tudományossága, mely a forrásanyag teljességére fog építeni s annak teljes és igaz kritikai elbírálását adja. Szentpétery Imre emlékét kegyelettel őrizzük, s akkor őrizzük méltón, ha foly­tatjuk munkáját, ha szünet nélkül igyekszünk történetírásunkat egyre magasabb szintre fejleszteni. ELEKES LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom