Századok – 1950
Szemle - Babeuf: Válogatott írásai (ism. Török Noémi) 445
BABEUF VÁLOGATOTT ÍRÁSAI (Szerkesztette és a jegyzeteket írta: Köpeczi Béla. Fordította: Csatlós János.) Bpest, Hungária, 1950. 194. 1. A magyar népi demokrácia a szocializmusért vívott harcában minden nemzet nagy forradalmi harcaira támaszkodik. Szeretettel megbecsüli a francia forradalmárok hagyományait is, akik nemcsak a francia nép ügyét vitték előre, hanem az egész világ haladó emberiségéét is. Ilyen hősök voltak a nagy polgári forradalom hősei: Marat, Robespierre, Saint-Just, Chaumette és a hébertisták, Babeuf és Blanqui, 1871 hős kommunárdjai, és ezeknek a sorába kapcsolódnak a Résistance hősei: Danielle Casanova, Gábriel Péri és az a sok neves és névtelen hős, akik a német fasizmus elleni harc vértanúi voltak. Ma, amikor a francia nép újból a szabadságáért küzd és ebben a harcában olyan hősök születnek, mint Raymonde Dien és Henry Martin, szcp feladatot teljesít a magyar könyvkiadás, amikor kiadja a forradalmárok hátrahagyott írásait. A sorozatot megnyitó kötet, amely François Noël Babeuf írásait közli, megismertet bennünket a proletariátus felszabadításának első nagy harcosával. Végigkísérhetjük Babeuföt egész fejlődésében és megláthatjuk, hogyan lesz a picard földesúri hivatalnokból lángolólelkű forradalmár, a kizsákmányolás megszüntetésének első, — bár az objektív körülmények miatt korlátozott — teoretikusa. Már a forradalom kezdetén Párizsból kíséri figyelemmel az eseményeket, és szülőföldjére, Picardiába visszatérve, a parasztság forradalmi megmozdulásainak az élére kerül. Legfontosabb tanításait már a Thcrmidori Konvent, a kapitalista társadalom megszilárdulásának idején dolgozza ki. Ezekért a tanokért az ellenforradalmivá lett burzsoázia guillotine alá küldi. ' Végrendeletében kijelenti, hogy szeretné, ha műveit kiadnák: „...Akkor majd összeállíthatsz egy kisebb gyűjteményt különféle töredékeimből, melyek tartalmát a mai gerinctelenek ábrándozásnak nevezik; bocsásd őket barátaink, az egyenlőség hívei elé, akik eszméiket szívükbe vésték, hadd tisztázódjék emlékezetem!" (191. oldal.) A Hungária kiadványa igen jó fordításban és helyes összeállításban közli azokat a műveket, amelyekből legjobban előtűnik a forradalmár Babeuf, aki eszméiért életét áldozta. Nagy érdeme az összeállításnak, hogy helyes politikai érzékkel válogatta össze a legharcosabb, legelőremutatóbbb írásműveket. Ezzel nagy szolgálatot tesz a szerkesztő a magyar és francia dolgozó nép barátságának. Amikor azonban megállapítjuk a munka pozitívumait, rá kell mutatnunk néhány, hibájára is. Az összekötő, illetve az egyes korszakok bevezető szövegeiben sokhelyütt a szerkesztő nem fordít elég gondot arra, hogy érzékeltesse a korszak osztályharcait, az esmények mögött megmutassa az új, a kapitalista társadalom sszületését a plebejus — és a már kialakuló előproletariátus döntő szerepét ebben a küzdelemben. A történeti adatokat ugyan közli, de megfelelő értékelés nélkül, így időnként ezek a szövegek bizonyos pozitivista színt kapnak. Itt különösen utalok a IV. fejezetet bevezető szövegre. Ez a fejezet a plebejus érdekeket képviselő — és éppen ezért a mérsékeltebb kispolgári elemeket bizonyos fokig ellenző — Babeufot mutatja be. Bár a fejezet címe a „Sans-culotte", a szöveg csak igen nagy vonalakban magyarázza meg a plebejus tömegek mozgalmának a jelentőségét. (68. o.) Még egy jellegzetes hibája van a bevezetőnek: Az életrajzi adatokat nemigen hozza öszefüggésbe a társadalmi viszonyokkal, formailag elszigeteli a kettőt egymástól. Nem válik világossá, hogy Babeuföt teljes egészében a forradalom hatalmas eseményei a sodrólendületű harc fejleszti ki, és a harc emeli számos későbbi utópista szocialista fölé. Ez a hiba különösen az V. fejezetben mutatkozik meg.
