Századok – 1950

Szemle - Jacques Nathan: Bulgarszkogo vazrozsdone (ism. Perényi József) 442

444 SZEMLE tes. Bizonyos kettősség mutatkozik meg benne. Egyszerre igyekszik képviselni a gazdag kereskedők és iparosok „felvilágosító" és a nép politikai szabadságra törő vonalát. Natan szerint azonban a forradalmi irányvonal a jellemző Rakovszkira, s ingadozását az a körülmény magyarázza, hogy igazi forradalmi erőknek az ő korában még nem volt szervezetük, társadalmi céljaikat még nem fogalmazták meg pontosan. A második bolgár forradalmár, akivel Natan részletesen foglalkozik, Ljubert Karavelov. Munkássága bizonyos mértékig túlmegy Bulgária keretein. Belgrádban és-Újvidéken az „Omladinában" játszott szerepe a szerb fejlődésre is kihatott. Karavelov polgári forradalmár. A burzsoázia érdekeit képviseli, a polgári demokratikus állam lebeg szeme előtt. A forradalmi mozgalmat ért első komoly csapások megrémítették, s rátért a polgárság szokásos útjára, a kompromisszumra, amely bolgár viszonylatban a „felvilágosítók'' irányzatában jelenik meg. Az első igazi forradalmi demokrata Vaszil Levszki, aki már teljes erejével a fegyveres tömcgfelkelés álláspontját védelmezi. Elődeinél kevesebbet ír, de annál többet tesz a forradalmi bizottságok megszervezése terén. A bolgár forradalmi párt e szerveinek megszervezése szinte teljesen az ő nevéhez fűződik. Míg elődei emigrációban harcolnak céljaik megvalósításáért, addig Levszki odahaza, Bulgáriában végzi igen nehéz és felelősségteljes, hivatásos forradalmár munkáját. Elméleti álláspontja mindvégig következetes és gyakorlati működése teljesen megfelel elveinek. A felszabadító harc legnagyobb alakja Hriszto Bolev, a világhírű bolgár költő, a következetes forradalmi demokrata. Botev Levszki vonalán az emigrációban dolgozik. Munkájuk összhangját semmi sem zavarja. Botev azonban tovább ment Levszkinél. az utópista szocialisták álláspontját képviseli s programmjában a társadalmi felszabadítás elemei is szerepelnek. Natan könyve itt tulajdonképpen be is fejeződik. Bulgária felszabadulását és az utánakövetkező korszakot talán majd egy másik könyvében fogja megrajzolni. A munka aktualitásának kidomborítására azonban az utolsó fejezetben röviden összefoglalja a nemzeti felszabadító mozgalom és Bulgária felszabadításának jelentőségét. Hangsúlyozza, hogy ennek a forradalmi harcnak igazi örököse és folytatója a mai népi demokratikus Bulgária, amely megvalósítja azokat a célokat, amelyeket a bolgár forradalmárok kitűztek, de megvalósítani nem tudtak. A „Hazafias Front" Bulgáriája azonban e célokat megvalósítva már túl megy a régi kereteken és a szocializmus építése útján a bolgár nép teljes gazdasági és társadalmi felszabadítására törekszik. E fejezetben foglal helyet egy külön rész, amely a nagybolgár sovinizmus gyökereit tárja fel és maradványaival száll szembe. Az elejétől végéig lebilincselő könyvet alig tudjuk kezünkből letenni. Natan munkája az új marxista-leninista bolgár történetírásnak első nagyobbszabású műve. Értékét mutatja, hogy oroszra fordítva a Szovjetunióban is kiadták.1

Emellett azonban rá keil mutatni a könyv néhány hibájára. Elsősorban a szerkezetet kell kifogásolni. A bolgár megújhodás tényezők szerint való tárgyalása szétszaggatja az anyagot és, ami még fontosabb, lehetetlenné teszi az összefüggések plasztikus kidomborítását. így az olvasónak saját magának kell a mozaikot összerakni, hogy az osztályharcot teljes egészében és a fejlődést előrevivő szerepében lássa. Ugyanígy kifogásolható a terminológia is. Natan mintha kerülné az „osztály" szót és helyette a „réteg'', „csoport", „csoportosulás" ,stb. kifejezéseket alkalmazza. Természetesen tudjuk, hogy egy ilyen úttörő munkában sok probléma merül fel, s magunk sem mernénk állítani, hogy a sokat vitatott csorbadzsikra az „osztály" szó alkalmazható-e? Szerepük ugyan erre mutat, de a török feudális rendszertől való függésük és egyéb körülmények óvatosságot ajánlanak. Ennek ellenére a terminológiának határozottabbnak kellett volna lennie. Ezenkívül véleményünk szerint részletesebben kellett volna tárgyalni a bogár nép nemzetté alakulásának folyamatát, amelyet a szerző csupán megemlít, de nem bizonyít. összefoglalva talán még annyit, hogy a munkának magyar nyelvre való fordítása nagy nyereséget jelentene a magyar történelemtudomány számára. Mi, magyar történészek nagyszerű példáját láthatnánk annak, hogy miként lehet a marxizmusleninizmus módszerét egy olyan területen alkalmazni, ahol teremtő módon speciális problémákkal kell megküzdeni. Natan könyve bizonyíték arra, hogy ezt a feladatot is meg lehet oldani az elmélet birtokában, aprólékos, forrásokra visszamenő kutatás segítségévéi. PERÉNYI JÓZSEF 1 Болгарское возрождение. Moszkva, 1949. 318, 1.