Századok – 1950

Szemle - Jacques Nathan: Bulgarszkogo vazrozsdone (ism. Perényi József) 442

SZEMLE 443 fele. Ez az a réteg (nevezhetjük nyugodtan osztálynak is), amely tudatosan harcol érdekeiért a török feudális urak és kiszolgálóik, a bolgár csorbadzsik ellen. A csorbadzsik gazdag föld- és adóbérlők, a török hatóságok emberei, akik minden eszközzel akadályozzák a fejlődést. Egy későbbi fejezetben Natan a bolgár megújhodás korának osztályösszetételét és az egyre élesedő osztályharcot vizsgálja. Felkutatja a polgárság fejlődésbein lévő csiráit, vázolja azt a harcot, amelyet á kialakulóban lévő polgárság vív a török feudális osztály ellen. Bulgáriában nem volt saját nagybirtokos osztáy, nem volt nemesi rend. A bolgár történetnek e specifikus vonása különösen érdekes számunkra, s magyarázza azt a sok nehézséget is, amellyel a bolgár történet marxista-leninista kutatójának meg kell küzdenie. A török földesurak ellen folyó osztáyharc egyúttal nemzeti felszabadító harc is. Tovább komplikálja 'a helyzetet a csorbadzsik erős rétege, amely végeredményben a nemzeti földesúri osztály szerepét játssza. A bolgár polgárságnak tehát kettős harcot kell vívnia: harcol a török feudális pasák, bégek és agák, de harcol ezek polgári segítői, a csorbadzsik ellen is. Natan bemutatja a bolgár társadalmon belül folyó osztályharcot. A hangsúlyt itt a polgárság differenciálódására helyezi, melynek következtében a tehetős polgári réteg kiemelkedik. Ez a réteg a nemzeti felszabadító harc döntő pillanataiban ingadozni kezd, sőt átáll a reakció táborába. Lényegében tehát -ugyanarról a jelenségről van szó, amelyet az 1848—49. évi forradalmakban európaszerte megtalálunk. Natan hosszasan foglalkozik a szellemi fejlődés ismertetésével is. Ez az a terület, ahol a bolgár polgári történészek leginkább dolgoztak. E munkák alapján röviden öszszefoglalja az iskolaügy, a sajtó, az irodalom, stb. fejlődését. De e fejezet mégis erősen különbözik a szokásos összefoglalásoktól. Különbözik, mert rámutat az ideológiai felépítmény területén végbement változások igazi okaira, a gazdasági lap mçgvàltozàsára és részletesen vázolja a polgáriasodó réteg harcát a régi világ képvisélői fclleni, ami óriás léptekkel viszi előre a bolgár kulturális fejlődést. Ezután az ú. n. „egyházi harc" analízise következik, amelyet sokan a bolgár megújhodás legfontosabb szakaszának, sőt céljának tartottak. Natan a független egyházért folyó harcot kellő értékére szállítja le. Nem tagadja annak nagy jelentőségét a fejlődés egy adott szakaszában, de hangsúlyozza, hogy ez a harc a nemzeti felszabadító harcnak csak egy része. Amikor pedig a felszabadító mozgalom a következő szakaszba lép, amikor a tömeges népi felkelések előfeltételei megértek, tehát a XIX. század közepén, az egyházi harc már reakciós jelenség. Hívei és propagátorai a differenciálódott polgárság gazdag elemei, akik kompromisszumra kívánnak lépni a törökkel, hogy továbbra is biztosítva legyen számukra a hatalmas török piac. A fejlődés igazi vezető ereje ekkor már a városi kézművesség, a parasztság és a haladó értelmiség, míg a tehetős polgárság lényegében a török elnyomók és bolgár ügynökeik, a csorbadzsik vonalára kerül. Az egyházi harc ismertetése után Natan áttér a fegyveres nemzeti felszabadító harc tárgyalására. Röviden megemlékezik a XVI. század óta több helyen kitört felkelésekről, majd rátér az öszötönös hajdu-mozgalmakra. végül pedig a tudatos felszabadító küzdelemre, amely az 1876. évi dicsőséges áprilisi felkeléshez, két évvel később pedig az orosz segítséggel végrehajtott sikeres felszabadító háborúhoz vezetett. A4reakciós cári autokrácia céljaitól függetlenül, az orosz-török háború progresszív jelenség, mert létrehozza a szabad, független bolgár államot, a félévezredes török rabság után a bogár nép újra saját állami élethez jutott. A cári Oroszország balkáni hódító politikája objektíve progresszív jelenség, mert a balkáni népek felszabadításához vezetett az évszázados török rabigából. Az egyes társadalmi osztályok és rétegek helyzete meghatározza ideológiai állásfoglalásukat is. Ez az a kérdés, amellyel Natan ezután röviden foglalkozik. A forradalmi harc döntő szakaszában, a XIX. század közepétől kezdve két élesen elkülönülő ideológiai irány áll egymással szemben: az ú. n. „felvilágosítók'' és a forradalmi irányzat. Az első irány a bolgár nép felszabadítását a kulturális színvonal emelésével, iskolaalapításokkal, irodalomfejlesztéssel, stb. kívánja elérni. A forradalmárok pedig előbb a politikai felszabadítást akarják fegyveres kézzel kivívni, miután az előző cclok megvalósítása már nem ütközik nagyobb ellenállásba. A két irányzat közti harc egyre élesebben folyik szóban és írásban, végül is a forradalmi irányzat kerül túlsúlyra. A két irányzat közti harcot Natan a bolgár forradalmárokkal foglalkozó külön fejezetekben adja. Az első részletesen megtárgyalt forradalmár G. Sz. Rakovszki, kit Natan a bolgár forradalmi ideológia ősatyjának nevez. Rakovszki ideológiája még nem következe-