Századok – 1950

Szemle - W. Bredel: Ernst Thälmann (ism. Komját Irén) 430

W. BltEDEL : ERNST THÄLMANN - POLITIKAI ÉLETRAJZ (Szikra, Budapest, 1960. 184 1.) Thiilmann politikai életrajzához irt előszavában Wilhelm Pieck elvtárs, a Német Szocialista Egységpárt elnöke azt mondja, hogy bár Ernst Thälmann neve fogalommá vált, a Hitler-banda elleni rendíthetetlen harc jelképévé, az új német nemzedék keveset tud életéről és küzdelmeiről. Ezért addig is, amíg illetékesek kidolgozhatják a legújabb kor német munkásmozgalmának és a Német Kommunista Pártnak történetét, \Villy Bredel könyve fontos szerepet tölt be, különösen a német ifjúmunkásság nevelésének szempontjából. Ernst Thälmann életrajza a német munkásmozgalom történetének jelentős része és Bredelnek sikerült Thälmann munkásságában, harcaiban nemcsak a német munkásosztály, de a német nemzet legfontosabb problémáira is rámutatni. Ezáltal a Thälmannélctrajz nemcsak felemelő és lelkesítő a német munkásosztály mai nemzedéke számára, de egész sor, a jelen feladataira alkalmazható tanulságot is tartalmaz. Ezek a tanulságok azáltal, hogy a hősies pártvezér életéből és harcaiból emelkednek ki, könnyebben férkőzhetnek a német dolgozók szívéhez és értelméhez, mint bármely más oktatás. Az egyik fontos tanulság a kommunistáknak a szociáldemokratákhoz való viszonyára vonatkozik. Thälmann, a hamburgi szállítómunkás a szakszervezeti bürokrácia elleni harccal kezdte munkásmozgalmi tevékenységét. 1912-ben a szállítómunkások breslaui kongresszusán már élesen támadta a tagok demokratikus jogait korlátozó szakszervezeti vezetőséget. Két évvel később, a kölni kongresszuson javaslatot nyújtott be, amely követelte, hogy a szakszervezeti tisztviselőket a tagság válassza meg. A Thälmann beszédeiben megnyilvánuló romlatlan osztályösztön és proletár igazságérzet feléje fordította az ifjúságot. Thälmann munkájának eredményeképpen a hamburgi szállítómunkás szövetség ifjúsági szektora hamarosan 300-ról 1500-ra emelte tagjainak számát. A német munkásság későbbi vezére már ebben az időben helyesen látta, hogy a szakszervezeti „fizető estek" és „választóegyleti csoportok" rendszere a munkásmozgalom elpolgáriasodásához vezet és hogy a szakszervezeti munka súlypontját az üzemekbe kell helyezni. 1929 októberében — amikor már évek óta a Kommunista Párt főtitkára volt — Thälmann 25 éves tevékenységének e'ismeréséül díszoklevelet kapott a Szállítómunkások Szakszervezetének vezetőségétől. Két esztendővel később azonban, a reakció útján gyorsan „fejlődő" szakszervezeti vezetőség kizárta őt. Thälmann 1931 március 18-án nyilt levélben válaszolt a Szállítómunkások Szakszervezete vezetőségének; elvileg kifejtette a szakszervezetek harci feladatait és leleplezte a német szakszervezeteknek reakciós eltorzulását. Thälmann harca a reakciós szociáldemokrata vezetők ellen egész tevékenységén végighúzódik. Leleplezte a jobboldali szociáldemokrata vezetőket, de ugyanakkor fáradhatatlanul megismételte az antifasiszta munkásegységre irányuló javaslatait. A reakció minden újabb előretörése alkalmával Thälmann felhívta a Szociáldemokrata Pártot és a Szakszervezeti Szövetséget, hogy egységes akcióval biztosítsák a dolgozó nép érdekeinek győzelmét. így például 1932 júliusában, amikor Papén a porosz szociáldemokrata kormányt „egy hadnagy és tíz közlegény" segítségével kiebrudalta, Thälmann általános sztrájk szervezésére hívta fel a Szociáldemokrata Párt vezetőit és a Szaktanácsot. Ezek azonban hallani sem akartak általános sztrájkról. 1933 január 31-én. amikor Hindenburg birodalmi kancellárrá nevezte ki Hitlert, Thälmann újra sürgető felhívást intézett a Szociáldemokra Párthoz és a szakszervezeti vezetőséghez, de újra hiába. Thälmann ugyanakkor, amikor fáradhatatlanul küzdött a német munkásosztály akcióegységének megvalósításáért, amely megmenthette vo'na Németországot a hitlerizmustól, a világháborútól és az összeomlástól, harcolt a Kommunista Pártban terjedő szektáns magatartás ellen és a Párt tömegeit a szociáldemokrata munkásokkal való, alul-