Századok – 1950

Szemle - W. Bredel: Ernst Thälmann (ism. Komját Irén) 430

SZEMI.E 431 tói jövő egység építésére ösztönözte. „Ernst Thälmann — olvassuk az életrajzban — ismételten figyelmeztette a kommunistákat, állítsák vissza a jó, barátságos, clvtársias viszonyt a szociáldemokrata munkásokkal és semmiesetre se vigyék át a reakciós, reformista vezetők ellen érzett jogos gyűlöletüket, sem az üzemekben, sem a munkásnegyedekben szociáldemokrata elvtársaikra." A német kommunisták azóta komoly tanulságokat vontak le a múltból és felszámolták a Hitler előtti időkben ezen a téren elkövetett hibákat. Pieck elvtárs 1945-ben, a múltra visszapillantva, mondotta: „A szociáldemokrata vezéreknek a kommunistákkal szemben követett reakciós politikája arra vezetett bennünket, hogy ezt a politikát az egész szociáldemokrata munkásság szemére vetettük és ezzel megnehezítettük az egyesülést. Tanultunk e tapasztalatokból és teljes őszinteséggel és barátsággal fordulunk a szociáldemokrata munkásság felé, hogy necsak becsületes együttműködéssel, hanem teljes egybeolvadással teremtsük meg igazságos ügyünk győzelmének előfeltételeit." Elmondhatjuk, hogy a német kommunisták sikerrel hajtották végre a felszabadu'ás óta ezt a politikát, híven követve Thälmann tanításait. A keleti megszállási övezetben így valósult meg a munkásosztály egysége. A nyugati övezetekben pedig a Német Kommunista Párt folytatja a ha.cot, napról-napra leleplezve a Schumacher-banda árulásait, de egyúttal következetesen szervezve íz akcióegységct a szociáldemokrata munkásokkal Nyugat-Németország újrafelfegyverzése és egy új Wehrmacht felállítása ellen. Thälmann életének és harcainak egy másik, az új Németországra és annak munkásosztályára jelentős tanulsága a munkás-paraszt szövetségre vonatkozik. A német szociáldemokrácia vezetői az első világháború előtt — meghamisítva Marx és Engels tanításait — egészében reakciós tömegnek nyilvánították a parasztságot. A legjobb esetben is csak a földmunkásokat szervezték. Nem véve figyelembe a parasztság rétegeződését, egy kalap a'á vették a szegény- és középparasztokat és a kulákokat. „Még a német munkásmozgalom radikális balszárnva is — olvassuk a Thâlmann-é'etrajzban—, amely a későbbi Kommunista Párt magva volt, lebecsü'te, sőt részben tagadta a munkásparaszt szövetség jelentőségét... Ilyen merev és szűklátókörű politikai beállítottsággal a kommunisták természetesen nem folytathattak sikeres parasztpolitikát." Willy Bredel megmutatja, hogy Ernst Thälmann vezetése alatt döntő fordulat következett be a Kommunista Párt parasztpolUikájában. Thälmann behatóan tanulmányozta a német agrárkérdést, a különböző parasztrétegek helyzetét és a gyűjtött tapasztalatok alapján dolgozta ki a paraszt-sepé'v programmot. melyet 1931-ben a Kommunista Párt nevében Oldenburgban egy. hatalmas parasztgyűlésen hirdetett ki. A parasztok ekkor kezdték megismerni a korAhunistákat. Thälmann kezdeményezésére alakult meg a Mezőgazdasági Dolgozók Szövetsége és ettől kezdve a paraszt-kérdés mind jelentősebb helyet kapott a Kommunista Párt politikájában. A Szovjet Hadsereg által történt fe'szabadítása után, a német nép hozzáfoghatott a feudális maradványok fe'számolásához. Tudjuk, hogy a földreform a potsdami elvek megvalósításának sarkalatos pontja. A felszabadulás után a kommunisták új erővel hirdették a munkás-paraszt szövetség elvét. „Okvetlenül szükséges — mondotta l'icck e'vtárs — hogy a városok dolgozó népe minden erővel síkraszálljon a földreform érdekében és a legmesszebbmenőcn támogassa a falu népét. Minél erősebben fejlődik eközben a város és a falu kapcsolata és minél jobban megerősödik a munkások és parasztok szövetsége, annál inkább teljesíthető az a nagy fe'adat. ame'y ma az egész német népre vár: kiirtani a nácizmust, a militarizmust és imperializmust, népünk érdekeit valóban szo'gáló demokráciát teremteni és előmozdítani gazdaságunk felépítését.4

' A Német Demokratikus Köztársaságban a földreformot végrehajtották, a feudális maradványokat felszámolták. De a munkás-paraszt szövetség kérdése továbbra is egvike a legaktuálisabb kérdéseknek a pártéletben. „A Németországi Kommunista Párt Központi Bizottsága — írja például a Német Szocialista Egységpárt elmé'cti folyóirata, «Z „Einheits'' 1950 novemberi számában — Ernst Thälmann vezetésével kemény harcot folytatott a káros, szektáns és opportunista felfogások ellen a munkásosztály szövetségesei iránti politika kérdésében és megtette az első lépéseket a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének felépítésére." A Német Szocialista Egységpárt harmadik kongresszusán már kidolgozta parasztpolitikájának minden részletét és Ulbricht elvtárs, a Párt főtitkára, kifejtette, hogy csak ennek a politikának következetes megvalósításával érhetők el az ötéves terv célkitűzései. A munkásosztálynak az a feladata, hogy testvéri segítséget nyújtson a parasztoknak a mezőgazdasági termelőerők fejlesztésében. Ezzel előbbreviszi a falu demokratizálódását és biztosítja, hogy a német egysé-