Századok – 1950
Szemle - L. Berija: A kaukázusontúli bolsevik szervezetek történetének kérdéséhez (ism. H.–E.). 402
S Z E M L E L. BEBIJA: „A KAüKÄZUSONTÜLI BOLSEVIK SZERVEZETEK TÖRTÉNETÉNEK KÉRDÉSEHEZ" Bpest. Szikra, 1950. 299 1. Lavrentyij Pavlovics Berija a SzK(b)P egyik legkiválóbb vezetője, Sztálin legközelebbi tanítványainak és harcos társainak egyike. A SzK(b)P Központi Bizottságának és Politikai Irodájának tagja, a Szovjetunió belügyminisztere. Berija elvtárs lb99-ben született és egészen fiatalon, 1917 márciusában lépett be a Bolsevik Pártba. A po gárháború éveiben az illegalitás nehéz viszonyai között, börtönben és harctéren küzdött a Kaukázuson túl a forradalom győzelméért. 1931-ben a grúziai Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, majd a Kaukázusontú i Területi Bizottság titkára- lett. E fontos poszton szervezte és irányította a sztálini ötéves tervek megvalósításának hatalmas munkáját. Kimagasló érdemeiért a legnagyobb szovjet kitüntetést, a Lenin-rendet nyerte el. 1938-ban a Szovjetunió belügyi népbiztosa lett. Sztálin elvtárs közvetlen vezetése alatt végzett fáradhatatlan munkásságának Jelentős része volt a Nagy Honvédő Háború diada ában. Berija elvtárs azonban nemcsak gyakorlati forradalmi tevékenységével járult hozzá a Bolsevik Párt és a szovjet nép történelmi győzelmeihez, hanem elméleti munkássága ís rendkívül jelentős a bolsevik tudományosság előrevitelcben. Az ismertetett könyv Berija elvtársnak a tbiliszi-i pártaktíva gyűlésén 1935-ben elmondott előadásait tartalmazza. Ebben az időben a bolsevikok előtt nem uto só sorban az a nagy feladat állt, amit Sztálin elvtárs- a következőképpen fogalmazott meg: „...A bo'sevizmus történetének kérdéseit a kellő színvonalra kell emelni, pártunk történetének tanulmányozását tudományos, bolsevik vágányra kell állítani és fokozott figyelmet kell fordítani pártunk történetének trockista és többi meghamisítóira, rendszeresen le kell rántani róluk az álarcot.'' (Sztálin: A leninizmus kérdései. Szikra, 1949. 433. 1.) Berija elvtárs könyve a sztálini útmutatás alapján a marxista elemzés éles fegyverével mutat rá azoknak a „történetíróknak" hibáira, vagy ellenséges hamisításaira, akik lelkiismeretlenül, vagy tudatosan „kiforgatták, meghamisították a kaukázusontúli szervezetek történetét". Ezzel eleget tett „a párttagok és a komszomol tagjai, a pártonkívüli munkások és kolhozparasztok igen nagy érdeklődésének1 ', „a kaukázusontúli bolsevik szervezetek és forradalmi mozgalom történetének tanu'mányozása iránt''. A könyv rész'etes marxista elemzést ad azokról a dicső küzdelmekről, melyeket a kaukázusontúli bolsevikok Sztálin elvtárs vezetésével vívtak a munkásosztály egységes összoro^zországi pártjáért, a cárizmus megdöntéséért, a szocializmus építéséért, a lenini eszmék győzelméért. Berija elvtárs könyve — Sztálin zseniális műve, a SzK(b)P Története me'lett — utat, példát mutat számunkra is, amikor kihangsúlyozza, hogy az elméleti színvonal eme'ése, a dolgozó tömegek marxista-leninista nevelésének legfontosabb eszköze a Párt történetének tanulmányozása és megértése. Az egyre feszültebbé váló nemzetközi helyzet, népi demokráciánk rohamos fejlődése, ötéves tervünk teljesítése, többek között azt köve'íelik tő ünk, hogy minden módon erősítsük a marxista-leninista oktatást. Emeljük elsősorban a SzK(b)P Története és emellett a mi pártunk története ismeretének színvonalát, mert csak így vértezhetjük fel népünket a nehézségek leküzdésére és csak így biztosíthatunk eszmei alapot annak az igazi hazaszeretetnek, amely egyre inkább át kell hogy hassa dolgozó népünket. Mireánk is vonatkoznak Berija elvtárs következő szavai: „Ügy kell tanulnjányozni pártunk történetét, hogy elsajátítsuk a leninizmus nagyszámú ellensége ellen vívott bolsevik harc hősi tapasztalatát, hogy a Párt és a Komszomol tagjait felfegyverezze harcra a Párt ellenségei ellen, harcra a szétzúzott ellenforradalmi pártellenes csoportok eszméinek és nézeteinek csökevényei ellen." (7. 1.)
