Századok – 1950

Szemle - L. Berija: A kaukázusontúli bolsevik szervezetek történetének kérdéséhez (ism. H.–E.). 402

SZKMLE 403 Berija elvtárs ebben a munkájában Lenin, Sztálin tanítása szellemében dolgozza fel a kaukázusontúli bolsevik szervezetek történetét. Éppen ezért a szervezetek történetével foglalkozva, egyúttal „az anyagi javak termelőinek történetével, a dolgozó tömegek történetével", a nép történetével foglalkozik. Nem szorítkozik ,,csupán a bolsevizmus történetében kiemelkedő események cs tények puszta leírására", hanem ismerteti az ország gazdasági és politikai helyzetét, „képet ad a forradalomelőtti Oroszoiszág osztályainak bonyolult, sokrétű harcáról, és az elnyomott népek nemzeti szabadságharcáról, melyet a munkásosztály és Bolsevik Pártja vezetésével vívtak.'' (7. old.) Nem elszigetelten tárgyalja a kaukázusontúli forradalmi mozgalom történetét, hanem szoros összefüggésben az oroszországi, ezen keresztül az egész nemzetközi munkásmozgalommal. A könyv első fejezete azt a történelmi szakaszt világítja meg, melyben kialakultak, majd — a különböző opportunista irányzatok elleni következetes harc közben — megerősödtek a lenini irányvonalhoz hű kaukázusontúli forradalmi marxista szervezetek. Történetileg is, politikailag is fontos kérdést zár le Berija elvtárs, amikor tisztázza az első gruziai marxista szervezet, a „Meszame-daszi" jellegét és szerepét a kaukázusontúli munkásmozgalomban. Ezt a szervezetet hosszú ideig hamisan értékelték. Idealizálták, egységes forradalmi marxista szervezetnek tekintették és így elkenték, leértékelték azt a harcot, amit a Sztálin elvtárs vezette Iszkrás-csoport vívott a „Meszarni-daszi" opportunista többsége ellen. „A „Meszame-daszi" csoportja politikai irányzatát tekintve, nem völt egynemű. A „Meszame-daszi" többsége, élén Zsordanijával, a „legális marxizmus" csoportját képviselte, amely műveiben a proletariátus forradalmi mozgalmának számos alapvető kérdésében meghamisította a forradalmi marxizmus tanítását, elsekélyesítette a marxizmust és nacionalista színre festette. Noj Zsordanija és a „Meszame-daszi'' többsége tagadta a proletariátus hegemóniájának eszméjét a forradalmi mozgalomban, tagadta a proletárforradalom és a proletárdiktatúra szükségességét." (15. 1.) Berija kimutatja, hogy ezen a csoporton belül, 1898-ban kialakult forradalmi marxista kisebbség — élén Sztálin, Keczhoveli és Culukidzc elvtársakkal — volt a kaukázusontúli bolsevik szervezet magja. Ez a forradalmi kisebbség engesztelhetetlen harcot kezdett a „Meszame-daszi" többségének opportunizmusa ellen, a lenini „Iszkra" elveinek megvalósításáért. Ez a harc 1904 végén a teljes szakításhoz vezetett, amit így foglal össze Berija elvtárs: „A „Meszame-daszi" többsége és kisebbsége közötti nézeteltérések, a többség és a kisebbség harca az OSzDMP II. kongresszusa után, s különösep 1904 végén, amikor a Kaukázusontúl megtudták, hogy Plehanov átpártolt a mensevizmushoz, a bolsevizmus és a mensevizmus általános nézeteltéréseivé váltak. A „Meszsme-daszi" többsége, elén N. Zsordanijával, teljesen a mensevizmus álláspontjára helyezkedett, a kisebbség pedig, élén Sztálin elvtárssal — Lenin, a bolsevizmus álláspontját fogadta el. 1904 végén Tifliszben megalakult az OSzDMP bolsevik szervezete." (56. 1.) Fontos tanulsága ennek a szakasznak az, hogy a kaukázusontúli bolsevik szervezetek azért tudtak megerősödni, mert Sztálin es a többi kaukázusontúli bolsevik, Lenin tanításait követve, felszámolták a szűk tanulókörösdit, a marxizmust összekapcsolták a munkásmozgalommal, engesztelhetetlen harcot vívtak a marxizmus-leninizmus ellenségei — a gruziai „legális marxisták'' ellen. így a munkásosztály tömegharcának igazi vezetőivé váltak. A legnagyobb ipari központokban, Batumban, Bakuban erős szociáldemokrata szervezetet teremtettek. Az önkényuralom kíméletlen terrorja, börtön és száműzetés ellenére, rendületlenül harcoltak a dolgozók érdekeinek védelméért. Sztálin magu is tüntetéseket, sztrájkokat szervez, röpiratokat, felhívásokat ír. Mesterien megszervez egy illegális nyomdát, ahol a röpcédulák mellett Lenin igen fontos írásait is nyomták. Neveli, tanítja, szervezi a munkásokat az önkényuralom és kapitalizmus elleni harcra. Ö tanítja meg a kaukázusontúli munkásokat a Párt és az elmélet döntő jelentőségére. Berija könyvéből számos példán keresztül láthatjuk, hogy Sztálin milyen nagyszerűen tudta alkalma^pi a marxizmus-leninizmus elméletét a mindennapi aprómunkában. A marxizmus módszerének következetes alkalmazásával vizsgálja a legkisebb