Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
A DAI íKOK A MEZŐGAZDASÁG KAPITALISTA FEJLŐDÉSÉHEZ 297 Javult valamit a helyzet a gyermekmunkát illetően is, anélkül, hogy & lényeget, a gyermekmunkát érintette, eltörölte volna. Emlékszünk rá, hogy annak idején a kormányzat nem tartotta szükségesnek a 10 éven aluli gyermekmunka eltörlését. Most a korhatárt 12 évben szabták meg. (3. §.)22 3 A cseléd testi fenyítését illetően is csupán részleges „javulás" (?) észlelhető a lényeg érintetlenül hagyása mellett. Most ugyanis a kiskorú cseléd 18 éves koráig a gazda házi fegyelme alatt áll. Azontúl csak dorgálni lehet. Hogy ez a gyakorlatban valóban különbséget jelentett, azt a javaslat indokolása mutatja meg. Mezőfi Vilmos mutatott rá parlamenti beszédében a javaslat szövegének értelmére. A cseléd 18 éves korig házi fegyelem alatt tartása „magyarul annyit tesz, hogy 18 éves korhatárig rúghatja, ütlegelheti, pofozhatja a gazda a cselédjét."22 4 A törvény ismételten megtiltotta a truck-rendszer alkalmazását is. Ugyanakkor azonban kimondta, hogy, ha a cseléd a meghatározott időpontban nem áll munkába „a gazda, nyolc nap alatt előterjeszthető panaszára az elsőfokú hatóság köteles a cselédet a szolgálat helyére karhatalommal előállítani". Ezt a rendelkezést a törvényjavaslat indokolása „nemzeti érdekkel" magyarázza." Az uralkodóosztály képmutatásának, tartuffei álszenteskedésének újabb bizonyítékát adja ai törvénynek a vasárnapi munkaidőre vonatkozó része. Már az 1898. évi törvénnyel kapcsolatban volt szó arról, hogy milyen lényegesnek tartotta az uralkodóosztály az egyház befolyásoló tevékenységét a mezőgazdasági dolgozó tömegekre a vallás segítségével. Ezzel kapcsolatban természetesnek tűnnék, hogy a törvényben is iparkodnak biztosítani a mezőgazdasági munkások minél erősebb befolyásolását és hogy ennek érdekében kötelezően előírják a minél rendszeresebb, minél gyakoribb templombajárást. Már az előző cselédtörvények tárgyalásánál tapasztalhattuk, hogy erről szó sincs. Az urak csak módjával nyúltak ehhez az eszközhöz mindig úgy, hogy alapvető érdekük, a kizsákmányolás, a dolgoztatás ne szenvedjen korlátozást, a templombajárás által. Sőt, mint már az előszállási uradalom idézett példája' is mutatta, a vallás csak a kizsákmányolás biztosításának eszköze lévén, a munkavégzés érdekében bizonyos esetekben még el is tiltják a mezőgazdasági dolgozókat a templomlátogatástól. Eszerint „a gazda köteles gondoskodni arról, hogy a cselédnek vasárnapon és a cselédek sátoros ünnepein munkaszünete legyen. Köteles a gazda akként intézkedni, hogy cselédje, anélkül, hogy kötelességét mulasztaná, időről-időre saját hitfelekezete délelőtti istentiszteletén részt vehessen" (Aláhúzás tőlem. M. Gy.), de úgy, hogy a jószágetetéstől és tisztántartástól kezdve a takarmánykészítésen keresztül a majorság rendbehozási munkájáig minden munkát el kell látnia vasár- és ünnepnapon is. Hogy azonban minden kétségünk eloszoljék a törvény szándékait illetően, a bérlevelek hátlapján található ú. n. házitörvényeket kell csupán elolvasnunk. Itt ugyanis ez áll: „A cseléd nemcsak a naponként kiszabandó munkát köteles elvégezni, hanem az ünnepek vagy vasárnapokra való tekintet nélkül köteles még a kezére bízott jószágok ápolását, megtakarítását, úgy nem különben az istálló kitakarítását, a trágya kihordását, annak a trágyadombon való rendes elteregetését, társaival minden nap oly időben elvégezni, hogy a befogás idejére mindezek rendben legyenek." (Aláhúzás tőlem. M. Gy.225 ) A törvény egyébként kimondja, hogy a vasárnapi munkaszüneti rendelkezések „nem vonatkoznak a személyszállításra szükséges fogatok kocsisaira, továbbá azokra a cselédekre, akik háztartási munka teljesítésére is szegődtek, végül azokra, akik oly teendőkre szegődtek, amelyeknek 253 Az 1906. évi országgyűlés irományai. XII. k. 550, 551. 579. lapjai. 224 Mezőfi beszédére Napló: IX. te. 146. s köv. lapik. 225 Illyés: i. m. 126. 1.
