Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
296 MÉH EI GYULA térre szorulnak a munkaviszonyban. Az uralkodóosztály a mezőgazdasági munkásságnak a mezőgazdaság kapitalista fejlődésével párhuzamosan élesedő osztályharca nyomása alatt kénytelen volt bizonyos vonatkozásokban felszámolni a feudalizmust a munkaviszonyban anélkül azonban, hogy teljesen tiszta bérmunkás viszonyokat hozott volna létre. Csak annyiban volt hajlandó lemondani a feudális megkötésekről, amennyiben ezek nem sértették érdekeit, nem gátolták a tőkés gazdálkodást, sőt éppen hogy fennállásukkal veszélyeztették azt és vele együtt a munkásosztály zavartalan kizsákmányolásának lehetőségét, egyre újabb harcra ösztönözve a végletekig elgyötört mezőgazdasági dolgozókat. Szó sincsen tehát az új cselédtörvényben, amely az 1907 : XLV. tc. formájában került be a magyar törvénytárba, a feudális függési viszonyok teljes felszámolásáról. Ellenkezőleg: ahol csak lehet, megkötik a cselédséget és a gazdaságon kívüli kényszer eszközét sem felejtik ki azok közül a rendelkezések közül, amelyekkel munkahelyéhez láncolják a mezőgazdasági munkást, megfosztva őt a személyével, munkaerejével való szabad rendelkezéstől, megfosztva a szervezkedés, a szervezett osztályharc lehetőségétől. A munkaviszony egyéb vonatkozásaiban sem javult lényegében véve a helyzet az 1898 : II. tc. óta. A mezőgazdasági dolgozók osztályharcának egyetlen eredménye volt csak: a robot eltörlése. Az országgyűlés elé benyújtott és később törvényerőre emelkedett törvényjavaslat 8. §-a kimondta, hogy „tilos és semmis az olyan megállapodás, amelynél fogva a cseléd családtagjának előzetes egyezséggel megállapított, arányos, külön díjazás nélkül kellene valamely munkát vagy szolgáltatást teljesítenie (ú. n. robot, uzsora, dézsma, ingyen munka, stb.) Tilos és semmis az olyan megállapodás is, amelynél fogva a cseléd családtagjai olyan időben, amikor szerződésük értelmében a gazdánál nem kötelesek dolgozni, a gazda hozzájárulása nélkül másnál munkát nem vállalhatnának." A törvényjavaslat vitája során az Újjászervezett Szociáldemokratapárt 1900-as brassói kongreszszusán nacionalista-soviniszta politikájával önmagát leleplező áruló Mezőfi Vilmos mutatott rá arra, hogy a mezőgazdasági munkásság osztályharcának eredményeként törölték el a szolgálati viszonyból az ingyenmunkát, mintegy szentesítve a harci eredményeket. „Ámde a robotot már maguk a cselédek eltörölték, mert az ország legnagyobb részében a cselédek szervezkedése már annyira haladt az 1876 : XIII. tc. dacára, hogy egyszerűen robotmunkát nem vállaltak. Tehát a gyakorlati életben már amúgyis megvalósult igazságot iktatnak ezzel törvénybe." Ezt az a Mezőfi mondta ki, aki 1906-han nyiltan támogatta a koalíciós kormányt és az 1906-os választások idején az ő céljaival még teljesen tisztában nem levő tömegeken kívül árulásai jutalmául a koalíció „kegyének" is köszönhette képviselői mandátumát.23 1 — Arra viszont, hogy ugyanakkor a birtokososztály azért engedett az alulról jövő nyomásnak, mert a robot fennmaradása számára csak kellemetlen akadály volt és üzemvitele számára általában lényeges segítséget nem jelentett, a törvényjavaslat indokolásában Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter világított rá, egyben megmutatva a törvény kijátszásának lehetőségét azon birtokosok számára, akiknek gazdasága még nem kapitalizálódott eléggé és így rásizorult a cselédek ingyenmunkájára is: „Az ú. n. robotmunka tilalmazása nézetem szerint ma már közérdekből (magyarul: a birtokososztály érdekéből. M. Gy.) elodázhatatlan és szükséges, inert a legtöbb viszálynak az az oka, minden felszítható elégületlenségnek ez a melegágya... Az ú. n. robot eltiltása gazdaságilag nem okoz jelentős veszteséget, mert természetes, hogy a gazda és a cseléd családtagjai munkaszerződéseket köthetnek, amelyek a cselédszerződéstől függetlenül létesülvén, azt egyáltalában nem is érintik."222 221 Mezőfire: Nagy Imre: Munkásmozgalom és ,,agrárszocializmus" ... stb. 30. lap. 522 Irományok: id. kötet 572. lap.
